Meghozta döntését a hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) a Szerbia és Horvátország közötti háborús népirtásra vonatkozó kölcsönös vádakkal kapcsolatban, az ítéletet azonban csak február első hetében hozzák nyilvánosságra. A szakértők szerint két forgatókönyv közül választottak a bírák: vagy elvetették mindkét keresetet, illetve egyik fél javára sem döntöttek, vagy egyaránt bűnössé nyilvánították Szerbiát és Horvátországot is.
Az 1991 és 1995 között, a délszláv háború idején elkövetett népirtásokra vonatkozó vádak miatt Horvátország 1999-ben nyújtott be keresetet Jugoszlávia ellen, az ellenpert pedig 2010-ben indította a szerb fél. A per tavaly márciusban kezdődött, a meghallgatások öt héten át tartottak. A Horvátországot képviselő ügyvédek ismertették a Zágráb és Belgrád közötti konfliktus természetét, illetve elmondták, miért vádolják népirtással az egykori Jugoszláviát, majd a tanúk vallomása következett. Ezt követően válaszolhattak a szerbiai ügyvédek a horvát állításokra, és csak mindezek után ismertették a szerb ellenvádakat, szólaltathatták meg a tanúkat, és mutatták be saját bizonyítékaikat.
A Politika belgrádi napilap szerint a bírák valószínűleg egyik félnek sem adtak igazat, és a lapnak nyilatkozó szakértők is inkább úgy vélték: mindkét országot bűnösnek találják majd egyes vádpontokban. Emlékeztettek viszont arra is, hogy az Nemzetközi Bíróság korábban már okozott kellemetlen meglepetést Belgrádnak. 2007-ben például a bírák megállapították, Szerbia megszegte a népirtásról szóló egyezményt, amikor nem tett meg mindent annak érdekében, hogy megakadályozza az 1995-ös srebrenicai mészárlást. Ugyanez a bíróság 2010-ben kimondta, hogy Koszovó függetlenségének kikiáltása nem ütközik a nemzetközi jogba – írta a Politika.
A Vecernje Novosti napilap azt is tudni véli, hogy az ítéletet február 3-án hozzák nyilvánosságra nyílt ülésen. A 15 tagú bírói testület összetétele február 6-án megváltozik, és a bírák még azt megelőzően kívánnak ítéletet hirdetni.
A Danas lap arra emlékeztetett, hogy tavaly a szerb és a horvát vádak képviselői is sikeresnek értékelték munkájukat, azaz úgy vélték, bebizonyították: a másik fél népirtást követett el. Horvátország legfőbb érve az volt, hogy Belgrád horvátokkal szembeni népirtási szándéka többször is megmutatkozott abban az időszakban. Szerbia pedig Franjo Tudjman akkori horvát elnöknek a horvát katonai vezetéssel tartott brioni találkozója átiratát mutatta be legfőbb bizonyítékként, amelyben a Vihar hadművelet részletei olvashatók, és amely hadművelet „népirtáshoz vezetett”. Az 1995-ös hadművelet során a horvát csapatok visszafoglalták a szerbek által megszállt nyugat-horvátországi területeket, közben kétezer szerb civilt megöltek, elűzték a szerb lakosokat, és több szerb falut felgyújtottak.
Várady Tibor nemzetközi jogász, akadémikus – aki korábban a szerb fél jogi képviselője volt az ügyben – egy éve azt mondta: kétségtelen, hogy az 1991 és 1995 közötti délszláv háborúban súlyos bűnöket követtek el, a Horvátország területén történt népirtásról hivatalosan azonban eddig egyetlen nemzetközi szerv sem beszélt. Ezeket az ügyeket tárgyalta már a hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) is – amelyet a volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére hoztak létre –, de senkit sem ítéltek el, még csak nem is vádoltak meg Horvátország területén elkövetett népirtással – szögezte le.
