„Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér, ezredévről mond mesét a szél...”
Érzem, mint ölel át a szél, hallom halk szavát, suttogását, amint csendesen, édes anyanyelvemen elismerő szavakat susog e vidék e föld hőseiről, és közben arra int, róluk se feledkezzél meg.
Barabás Enikő
Szászrégenben született 1986. július 21-én, majd Beresztelken nevelkedett. Alig tizenkét évesen ült először csónakba a Maros Sport Club evezősbázisán, első edzője Bálint Klaudia volt. És jó edzője, hiszen kettejük közös munkájának eredményeként Enikő részt is vesz az ifjúsági világbajnokságon. Érmet nem szerez, de az itt „felejtett” díjat kárpótolta a felnőttek országos bajnokságán nyert aranyérme a kormányos nyolcassal.
A világbajnokság után elhagyja a Maros Sport Clubot, és a fővárosi Csillaghoz (Steauához) igazol. A jobb edzés- és versenyfeltételek éreztetik hatásukat Enikő pályafutásában. Sikersorozata figyelemre méltó.
1999: ifjúsági országos bajnoki cím a kormányos négyessel
2001: Balkán-bajnoki aranyérem a kormányos négyessel
2002: ifjúsági világbajnok a kormányos nyolcassal
2005: felnőtt Európa-bajnoki ezüstérmes a kormányos négyessel
2006: Európa-bajnoki arany a felnőttek kormányos négyesével
2008: – olimpiai bronzérem (Pekingben) a kormányos nyolcassal
– világbajnoki aranyérem a kormányos nyolcassal
2009: – Európa-bajnoki aranyérem a nyolcassal
– világbajnoki ezüstérem a nyolcassal
2010: – Európa-bajnoki aranyérem a nyolcassal
– világbajnoki bronzérem a nyolcassal
2011: Európa-bajnoki aranyérem a nyolcassal
2012: – Európa-bajnoki aranyérem a nyolcassal
– olimpiai 4. helyezés a nyolcassal.
Közben férjhez ment, a Barabás családnév mellé odakerült a Mironciuc. Visszavonulása után Bukarestben él férjével.
Szilágyi Valentin
1957. április 21-én született a történelmi nevezetességű Bábolnán. A Kolozsvári Akarat színeiben kezdte el bokszoló-pályafutását – edzője Ion Botezan –, aztán a Bukaresti Dinamóban folytatta, és eredményesen, hiszen középsúlyban (75 kg) két országos bajnoki címet szerzett, az elsőt 1975-ben, a másodikat 1978-ban. Ezzel a második bajnoki címével a tarsolyában vett részt az 1978-as világbajnokságon, ahol már az előcsatározások során búcsúra kényszerült. Nem keseredett el, ellenkezőleg, s jól tette, hiszen az 1979-es Európa-bajnokságon a középsúly ezüstérmese lett. Közeledett az 1980-as moszkvai olimpia. Valentin a Balkán-bajnokságon „melegített”, méghozzá bronzéremmel. Nem volt rossz előrejelzés. Szilágyi Valentin Moszkvában is igazolta kivételes adottságát, jó felkészültségét, s az Európa-bajnoki bronzérme mellé az olimpiai bronzot is megszerezte. Egy évvel később a két korábbi bronza mellé megszerezte a világbajnokit is.
Érdemes sportmesterként a rendszerváltáskor elhagyta Romániát, és Németországban telepedett le, ahol folytatta pályafutását az ökölvívásban, de már mint edző. Rövidesen a német válogatott szövetségi kapitánya, edzője lett. Ma is Németországban él, tudásával, tapasztalatával eredményesen segíti a német ökölvívósportot.
Jakab Andrea
Marosvásárhelyen született 1981. július 21-én. Korcsolyázó-pályafutását a Maros Sport Clubban kezdte, edzője volt Koros László, Gáll Károly és Horia Timis. Első figyelemre méltó sikerét az Ifjúsági Olimpiai Napok vetélkedőjén aratta, ahol bronzérmet szerzett az 5000 méteres távon. Itthon, a hazai jégen szorgalmasan gyűjtögette bajnoki érmeit.
2001-ben aztán az Európa-bajnokságon is letette névjegykártyáját a sportág asztalára. Az olaszországi Baselga di Pine-i Európa-bajnokságon 5000 méteren a 7. helyet szerezte meg (ideje: 7:43.13 p), 3000 méteren a 14., 1500 méteren a 18. és 500 méteren a 21. helyen zárt, a négytávú összetettben pedig 178,189 ponttal az előkelő 15 helyet szerezte meg. Következett a téli olimpia Salt Lake Cityben. Előtte viszont az erfurti Európa-bajnokságon hangolt. 1500 méteren a 13., 3000 méteren pedig a 16. helyen végzett, 500 méteren a 21. helyet szerezte meg. A téli olimpia nagyon erős mezőnyében éremre nem számíthatott, nem is szerzett, az alábbi eredményekkel zárta az ötkarikás versenyeket: 1000 m – 34. hely, 1500 m – 31. hely, 3000 m – 24. hely.
Mint annyi sokan, ő is elhagyta szülőföldjét Nyugat-Európa vonzásában. Ma Ausztriában él. Egy ideig az osztrák versenyzők sorában képviselte új hazája színeit a nagy nemzetközi versenyeken. És eredményesen.
Moldvai István
Kolozsváron született 1974. április 13-án. Természetesen szülővárosában kezdett el vízilabdázni, aztán a fővárosi Jövő, majd a Csillag (Steaua) színeiben és a válogatottban folytatta. A hazai klubokon túl játszott még az izraeli Palaio Falio, majd a CS Plebiscito színeiben.
A világversenyeken elért eredményei:
– Európa-bajnokságok: 1996-ban 9., 2001-ben 11. és 2003-ban 10.
– világbajnokság: 2003-ban 12.
– olimpiai játékok: 1996, Atlanta – 11.
Érmeket nem szerzett a világversenyeken, de szülőföldjéhez hűen küzdött annak sportbecsülete, jó hírneve megvédéséért.
Kovács Erika
1973. május 18-án született Csíkszeredában. A korcsolya vonzotta, mint minden csíki gyereket. A Csíkszeredai Sport Clubban kezdett korcsolyázni Csiszér Judit edző irányításával, majd amikor a Brassói Traktorhoz került, Ernst Ullrich irányította felkészülését.
Nem öregedett meg a korcsolyákon, váltott, s átlépett a bobversenyzők táborába. Talán azért is, mert a leányok körében újdonságnak számított ez a sportág – itt, nálunk biztosan annak –, s nagy volt a vonzereje. Az Európa-bajnokságon a legjobb rajtolók különvetélkedőjén a 3. helyet szerezte meg bobja. A világbajnokságokon szereztek egy 19. és egy 21. helyet.
2002-ben részt vett a téli olimpián (Salt Lake City), ahol az előkelő 15. helyen zárt a romániai bob, ülésében Kovács Erikával. Nem rossz. Az olimpiai játékokon pedig... Hogy is mondta a londoni érsek? Az olimpiai játékokon nem a győzelem, a részvétel a fontos.
Kelemen Zoltán
Csíkszeredában született 1986. július 31-én. Négyéves volt, amikor korcsolyájával a jégre lépett. Alig ötévesen édesanyja beíratta a Sport Club szakosztályába, első edzője Löffler-Bogyó Mária. Hatéves korában játék közben bekövetkezett balesetben elveszítette jobb szemét. Mások feladták volna a korcsolyázást versenyszinten, de ő nem tette ezt, továbbra is a jégen maradt, s megkezdte éremgyűjtését, egyelőre a korosztályos országos bajnokságokon, majd a felnőttekén. Tizenhét éves korában edzőt cserélt, Löffler Bogyó Máriát Cornel Gheorghe váltotta. Ez az edzőváltás javára vált, Cornel Gheorghe – koreográfusa Sorina Mladin – ugyanis elindította a nagy világversenyek sorozatán. Tokiótól (2007 – 41. helyezett) Los Angelesig (2009 – 32. helyezés), Rijekától (2010 – 32. helyezés) Londonig (2013 – 29. helyezett) korcsolyázott a világbajnokságok jegén, 2008–2014 között minden Európa-bajnokságon rajthoz állt: Zágrábban (2008) a 35., Helsinkiben (2009) a 34., Tallinnban (2010) a 19., Bernben (2011) a 21., Sheffieldben (2012) a 14., Zágrábban (2013) a 18., Budapesten (2014) a 21. helyen végzett. Közben részt vett két téli olimpiai bajnokságon: Vancouverben (2010) a 29., Szocsiban (2014) a 23. helyen zárt. 2014-ben újabb edzőváltás következett be, Cornel Gheorghe helyére Gheorghe Chiper és Linda van Troyen lépett, Zoltán pedig megszerezte nyolcadik országos bajnoki címét. Július 31-én huszonkilenc éves lesz. Ebből a 29 évből huszonötöt a csíkszeredai Sport Club színeiben töltött. Ritkán látni ilyen klubhűséget, ilyen szülőföldhöz, szülővároshoz ragaszkodást. Példája követendő.
