A választási kampány legfőbb témája az volt, hogyan vezessék ki az országot a súlyos gazdasági válságból. A görög belpolitika meghatározó eseményét a nemzetközi pénzpiacok is fokozott figyelemmel kísérik, mivel Ciprasz az Európai Unió és a Nemzet­közi Valutaalap által Görögországnak nyújtott pénzügyi segély feltételeinek újratárgyalásáért és a görög adósság egy részének elengedéséért száll síkra. A közvélemény-kutatási eredmények a Sziriza győzelmét vetítették előre.
Sokak számára a kérdés nem is az volt, hogy megnyeri-e a Sziriza a választásokat, hanem az, hogy abszolút többséget szerez-e Ciprasz pártja. Amennyiben ugyanis a baloldali tömörülés koalíciós egyezségre kényszerül, valószínűleg politikai álláspontján is finomítania kell. A görög választási rendszer sajátosságai miatt egy pártnak 36–40 százalék közötti támogatottságot kell elérnie ahhoz, hogy a parlamentben abszolút többséget szerezzen. A harmadik helyen várhatóan a To Potami (A folyó) balközép párt végez mintegy hétszázalékos eredménnyel. Az elemzők ezt a pártot tartják a Sziriza legvalószínűbb koalíciós partnerének, a mérleg nyelvének szerepét töltheti be a kormányalakításkor.
A csőd szélére sodródott Görögország 2010 óta összesen 240 milliárd euró hitelt kapott az EU-tól, az Európai Központi Banktól és a Nemzetközi Valutaalaptól. Noha az ország már túljutott a válság nehezén, még mindig szüksége van pénzügyi partnereinek hiteleire. A parlamenti választásokat azután kellett kiírni, hogy a kormányfő előrehozta az elnökválasztás időpontját februárról decemberre, de a parlamentnek a harmadik fordulóban sem sikerült új államfőt választania. A görög kormány vélhetően a hónapok óta tartó poli­tikai bizonytalanságot akarta megszüntetni az elnökválasztás előrehozatalával, de azzal kockázatot is vállalt.