Amerikában 1938-ban lépett életbe az élelmiszerek, gyógyszerek és kozmetikai szerek forgalmazását egészségügyi és biztonsági szempontokból szabályozó szövetségi törvény, az FFDCA (Federal Food, Drug, and Cosmetic Act). Ebben szerepel egy olyan kitétel, hogy tilos az USA-ban olyan élelmiszert árusítani, amiben az ehető részen belül bármilyen nem ehető tárgy van – kivéve, ha az valamilyen fontos funkcióval rendelkezik, mint például a jégkrém pálcikája.
A kindertojás – aminek éppen az a lényege, hogy a csokiban meglepetés-ajándékot talál az ember – a törvény hatálya alá esik, ezért a hetvenes években, amikor a Ferrero piacra dobta az édességet, az nem kapott importengedélyt az USA-ban. A cég és a csokirajongók is azóta lobbiznak a szabály enyhítéséért, de az élelmiszer-biztonsági hatóságok többször megerősítették a hivatalos álláspontot: a kindertojás veszélyes, mert a fogyasztó lenyelheti a műanyag részeket, és akár meg is fulladhat. 2012-ben még a Fehér Háznak benyújtott petícióval is megpróbálkoztak a rajongók, de az aláírásgyűjtés elbukott, nem jött össze elég, hogy az elnök elé kerülhessen a kérvény.
Amerikában persze akadnak furcsa törvények, amiket nem feltétlenül tart be mindenki, gyönyörű gyűjtemények találhatók az ilyenekből internetszerte. A kindertojás betiltása azonban nem ilyen, véresen komolyan veszik, és a határokon (tipikusan a kanadain, mivel az északi szomszédnál lehet kindertojást árulni) rendszeresen elkobozzák a beutazóktól, évi 25 ezer darab körül. Hogy kindertojás-csempészésért milyen büntetés jár, arról nem egyértelműek az információk, 300 és 2500 dollár közötti összegekről szólnak a sajtóbeszámolók.
A tiltást egyébként igyekeznek olykor kihasználni a csokigyártók trükkös kindertojás-klónokkal, tavaly például egy, a csomagolás kibontásával automatikusan kinyíló, műanyag játékot tartalmazó csokitojást dobott piacra egy cég.