Az oroszbarát szakadárok offenzívájának leállítására meg lehet ugyan próbálkozni Ukrajna felfegyverzésével, de megvan annak a kockázata, hogy olyan örvénybe rántják be ezzel az Egyesült Államokat és a NATO-t, amelynek senki nem tudja előre megjósolni a végét – mutatnak rá az AFP francia hírügynökség által megkérdezett szakértők.
Az ukrán haderőnek a jelek szerint nincsenek meg a katonai eszközei, hogy szembeszálljanak a korszerű hadseregekhez hasonlóan felszerelt lázadókkal. Ennek jele, hogy elveszítették a donyecki repülőtér feletti ellenőrzést, és más frontokról is visszavonultak. A nyugati országok szerint Oroszország jelentős támogatást nyújt a szakadároknak. Moszkva ezt a térségben tapasztalható számos jel ellenére tagadja.
A The New York Times amerikai napilapnak nyilatkozó amerikai tisztségviselők elmondták: a Moszkva támogatását élvező kelet-ukrajnai szakadárok fokozódó támadásainak hatására a NATO katonai vezetése és az amerikai kormány több tisztségviselője hajlik arra, hogy az Egyesült Államok védelmi célú fegyverekkel és felszereléssel lássa el a kijevi kormány ostromlott erőit. Andrij Ordinovics, az ukrán vezérkar egyik vezetője bejelentette, hogy Kijevnek történő fegyverszállításokról szóló tárgyalásokat folytat külföldi államokkal az ukrán védelmi minisztérium.
A francia titkosszolgálat egyik, nevének elhallgatását kérő volt vezetője szerint alighanem lehetetlen volna az ukrán hadsereget felszerelni olyan szinten, hogy képes legyen fellépni a Moszkva által támogatott lázadókkal szemben. Páncéltörő fegyverekre és hordozható föld-levegő rakétákra, sőt, nehézfegyverzetre lenne szükség, továbbá támadó helikopterekre is, tekintettel a harcok alakulására. A titkosszolgálati vezető rámutatott, hogy a fegyverekhez katonák is kellenek, akiket ki kell képezni. „A háborút a harcosok vívják, nem a fegyverek. A történelemben valahányszor egy nagyhatalom egy ilyen konfliktusban segítséget nyújtott egy országnak, kiképzőket kellett küldeni. Ilyen fegyvereknél ez időveszteség. Nézzük meg, mi történt Irakban, Moszulban: az iraki hadsereg jól fel volt fegyverezve, és az Iszlám Állam néhány ezer tagjával szembetalálva magát szétforgácsolódott” – fűzte hozzá. Az egykori francia titkosszolgálati vezető szerint „a fegyverekkel kiképzőket is kell küldeni, akiket integrálni kell az ukrán hadseregbe. Azaz nagyjából Oroszországgal kell háborúzni. Putyin ezért biztosra játszik, ezt jól tudja, és folytatni is fogja. Egyetlen ország – kezdve az Egyesült Államokkal – sem fog hiteles fenyegetést képviselni vele szemben. Eleve cinkezettek a lapok”.
Ben Hodges tábornok, az Európában állomásozó amerikai erők parancsnoka január 29-én újságíróknak azt mondta: az ukrán katonák gyakorlatilag süketek és vakok a lázadókkal szemben, akiknek kivételes képességük van a távközlés megzavarására. Azt is közölte, hogy a lázadók orosz pilóta nélküli repülőgépek segítségével halálos pontossággal képesek az ukrán reguláris erők állásairól tájékozódni.
Andrew Wilson, a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) nevű európai agytröszt elemzője, a nemrégiben megjelent Ukrán válság: mit jelent ez a Nyugat számára című könyv szerzője szerint a lázadók azért fokozták az offenzívát, mert katonai sikereket remélnek az amerikai fegyverek esetleges érkezése előtt. „Az Egyesült Államok tehát erkölcsi dilemmával találja szemben magát: ha nem avatkozik be most, a konfliktus súlyosbodhat.”
Egy hétfőn Washingtonban nyilvánosságra hozott jelentésben volt amerikai vezetők rámutatnak: az oroszok és a szakadárok egyértelműen képesek az offenzíva folytatására, azaz az egész Donyec-medence ellenőrzésük alá vonására, sőt, ami még rosszabb lenne, Délkelet-Ukrajna felett megszerezve az ellenőrzést szárazföldi folyosó kialakítására Oroszország és a Krím között.
A Kijev melletti fokozottabb katonai szerepvállalás azonban sokkal messzebbre vinné a nyugati országokat, mintsem szeretnék – figyelmeztettek szakértők. Jarábik Balázs, a Carnegie Endowment for International Peace agytröszt kutatója szerint „a fenti megoldás hívei jó szándékúak, de nem értik, mennyire fontos Ukrajna az oroszok számára. Saját földjüknek, saját népüknek tekintik. Érzelmi és strukturális elkötelezettségük olyan nagy, mint amilyen nagy soha nem lehet az Amerika iránti elkötelezettség a másik táborban.”
