Az Országgyűlés elnöke azt kívánta, hogy a sajtóban dolgozók tegyék olyan felelősségtudattal dolgukat, mint 160 évvel ezelőtti elődeik, de emlékeztetett: a sajtó önmagában nem jó vagy rossz, hanem egy lenyomat, olyan, amilyenek az ország közállapotai.

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) ugyanakkor a sajtószabadság súlyos, folyamatos és kiterjedt megsértésére hívta fel a figyelmet. A MÚOSZ felhívást intézett a kormány- és az ellenzéki pártoknak, a megyei, a települési és a kerületi önkormányzatoknak, melyben hangsúlyozza, hogy az országban sok száz helyi lap, rádió- és televízióállomás működik, döntő többségükben közpénzen. A nyilvánosság hatalmi manipulálása ebben a szférában a közszolgálati rádiót és televíziót érintő kísérleteknél lényegesen durvább és gátlástalanabb. Amíg azok ellenállásba is ütköző kísérletek, addig a helyi lapok, rádiók, televíziók és újabban internetes portálok — ma már tudomásul vett gyakorlatként — többnyire az önkormányzati testületek túlsúlyos oldalának, jellemzően a polgármesternek rendelt propagandaeszközök. A közlemény rámutat, hogy az önkormányzati választások után az új színezetű testületek, a párthovatartozásukat tekintve új polgármesterek egyik első dolga a helyi szerkesztőségek feldúlása, lefejezése, a nekik nem tetsző munkatársi gárda szélnek eresztése vagy átprogramozása. A rendszerváltás óta minden helyi választás után sok száz újságírót, szerkesztőt bocsátanak el tisztán politikainak tekinthető okokból.