Farcádi Botond
Nagyjából egyetérthetünk Klaus Johannis államfő első parlament előtti felszólalásában elhangzott megállapításainak többségével. Az elnök arra hívta fel a honatyák figyelmét: a demokrácia alapintézménye a parlament, ezért fontos, hogy visszanyerje hitelét.
Az ehhez vezető utat is kijelölte: olyan választási törvény kidolgozása és elfogadása, amely nem a pártok rövid távú érdekeit tartja szem előtt, hanem hozzájárul ahhoz, hogy a választók könnyebben számon kérhessék választott vezetőiket, a pártok finanszírozása átláthatóbb legyen, a külföldön élők akadálytalanul voksolhassanak. Utalt arra, hogy pozitív változás tapasztalható a képviselők és szenátorok viszonyulásában az ügyészség kéréseihez – az elmúlt hetekben sorozatosan jóváhagyták a korrupciós gyanúba keveredett politikusok mentelmi jogának megvonását –, továbbá arra hívta fel a figyelmet: a törvényalkotási jogkör elsősorban a parlamenté, a kormánynak csak rendkívüli esetekben kellene sürgősségi rendeletekhez folyamodnia.
Csakhogy miközben az államfő egyfajta elméleti demokráciaórát tartott, melynek végén örömmel nyugtázhattuk volna: mégiscsak jó úton járunk, néhány év, és a jelenlegi, helyenként banánköztársaságot idéző állapotok helyett mintaszerűen működő jogállamban, dinamikusan fejlődő országban élhetünk – Kolozsvárról és Marosvásárhelyről is olyan hírek érkeztek, amelyek súlyos demokráciadeficitről tanúskodnak. A magát multikulturálisnak nevező Kolozsváron például továbbra sem engedélyezik a kétnyelvű várostáblák kihelyezését, több tízezer helybeli akaratát semmibe veszik, a civileknek újabb és újabb pereket kell indítaniuk a normalitás meghonosításáért.
Talán még ennél is aggasztóbb a Marosvásárhelyről befutó hír. A véleménynyilvánítási szabadságot, a gyülekezési jogot semmibe véve a helyi hatóságok betiltották a Székely Nemzeti Tanács által március 10-ére, a székely szabadság napjára meghirdetett tiltakozó felvonulást, a helyi rendőrség vezetője pedig tegnap egészen elképesztő, sztálinista időket idéző érveléssel állt elő, mely szerint külföldről finanszírozzák a megmozdulást, útközben pedig leitatják az embereket, hogy majd részegen masírozzanak a város utcáin.
Túlkapások ezek is, olyan súlyos demokráciaellenes torzulások, amelyek tükrözik egy kisebbségben élő nemzeti közösség jogfosztását. És ha valóban a demokrácia megerősítése a cél, akkor ideje végre érdemben foglalkozni ezzel a kérdéssel is.
