Ma kezdődik a távonkénti gyorskorcsolya-világbajnokság a hollandiai Heerenvenben.
Milyen könnyű kimondani, hogy ma kezdődik, s arra már nem is gondolunk, hogy milyen hosszú és mennyire göröngyös út előzte meg. Mint a tél istenének útja, Ulleré, aki az Edda-mondák szerint „állatok csontján csúszott a síkos jégen”, s ha a szükség úgy kívánta „a befagyott havon fakorcsolyával ment”.
Na, de Ullertől az első világbajnokságig – igaz, még nem volt hivatalos –, azaz 1889-ig eltelt egy „kis idő”. 1893-január 13–14-én aztán Amszterdamban már hivatalos világbajnokságon szurkoltak a hollandok. És jól, hiszen honfitársuk, Eden Jaap szerezte meg a világbajnoki címet.
Negyvenkét világbajnoksággal később, egészen pontosan 1949-ben a magyar Pajor Kornél szerzett világbajnoki címet, nem magyar jégen, hanem az oslóin, aztán mint aki jól végezte dolgát, kalapot emelt, és Nyugatra vándorolt. Két évvel később, 1951-ben mint „hontalan” indult a davosi világbajnokságon, és bronzéremért léphetett dobogóra... S ha már a magyarokat említettem, hadd mondjam el, hogy Sepsiszentgyörgy is kötődik a világbajnokságok – s persze az olimpiai játékok és az Európa-bajnokságok – sorozatához, hiszen Okos András és az ISAMA gyorskorcsolya-szakosztállyal (1983-ban hívták életre) gazdagították a város sportmozgalmát, Jenei Dezső (édesanyja, Konrád Emma, a helsinki olimpián szerepelt mint atléta, még pontosabban vágtázó, 100 és 200 méteres síkfutó), Erdélyi András, majd Antal László ismertették meg a sportvilágot Sepsiszentgyörgy nevével… Régen volt, nagyon régen…
Most számunkra, sportbarátok, emlékőrzők számára csak a ma kezdődő heerenveni világbajnokság aktuális. Kíváncsian várjuk a rajtot, majd a felpördülő eseményeket, érdekel, vajon ki nyer világbajnoki címet, címeket és hányan, hányat. A férfiak vetélkedőjén minden bizonnyal a hollandok fölénye bontakozik ki. Sven Kramer, Koen Verwej mindent elkövet majd, hogy útját állja az orosz, a norvég és a tengerentúli trónkövetelőknek, s akkor még nem szóltam a távol-keletiekről… A nők versenyén a holland–orosz–cseh európai hármasnak a távol-keleti (kínai, dél-koreai, japán) hullámmal kell megküzdenie – a holland Ireen Wüstnek, az orosz Olga Grafnak, a cseh Martina Sablikovának a kínai Csang Hunggal, a dél-koreai Li Szanggal, a japán Kodaira Naoval, hogy csak pár nevet említsek a nagymenők közül, de tudom, tisztában vagyok azzal, hogy itt is, ott is feljövőben a fiatal tehetségek, hogy ne mondjam, csillagok.
A távonkénti világbajnokságon tizenkét versenyszám – a férfiak versenyén: 500 m, 1000 m, 1500 m, 5000 m, 10 000 és csapat, a nők vetélkedőjén: 500 m, 1000 m, 1500 m, 3000 m, 5000 m és csapat – várja a résztvevőket harminchat éremmel. Hogy a mieink – magyarok és székelyek (na persze, román képviseletben) ott lesznek-e, és ha igen, kik, az majd a rajtnál kiderül. Kell hogy legyen Kopacz Tibornak, Jenei Dezsőnek, Erdélyi Andrásnak, Jakab Andreának és a többieknek követője. Mi szeretnénk nekik szurkolni. (áros)
