Apja Földes László író, kommunista politikus, fivére Földes György történész, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója. Az apja és annak nézetei ellen is lázadó kamasz tizenhat éve­sen elkerült otthonról, Veszprémben a Vegyipari Technikumban tanult, kollégiumban lakott. Az érettségi után rövid ideig vegyész-technikusként dolgozott, katonai szolgálatának letöltése után felvették az Eöt­vös Loránd Tudománye­gyetem bölcsészkarára, ahol kisebb megszakítás után történelem-népművelés szakon diplomázott, szakdolgozata A rock­zene szimbólumrendszere címet viselte.
A hatvanas évek végén kezdett dalszövegeket írni a legendás Kex együttesnek, majd az Olympiának és a Syriusnak is. Rövid ideig Rolling Stones-számokat játszó zenekara volt, több filmben is feltűnt, 1972-ben az Élet és Irodalomban megjelent első novellája. A hetvenes években alkalmanként fellépett a Kexszel, a P. Mobillal, saját zenekarát 1978-ban alapította meg Hobo Blues Band néven. A blues és a hard rock, a rock and roll és tradicionális blues elemeiből építkező HBB rövid idő után már ezrek előtt játszott, de a hivatalos nyilvánosságban nem kapott teret, csak kislemeze jelenhetett meg. A rendszerváltásig fekete báránynak számítottak, a kultúrpolitika tűrt és tiltott kategóriájának határán mozogtak. A különböző felállásokban több nemzedéket is túlélt együttes dalai – a 3:20-as blues, a Nem hallod, üvöltök!, a Kopaszkutya, a Mesél az erdő – ma már klasszikusnak számítanak. A fennállásuk harmincadik évfordulóján rendezett HBB-koncerten fellépett az énekes Deák Bill Gyula, a gitáros Körös József és Tátrai Tibor, a dobos Pálmai Zoltán és Solti János, a basszusgitáros Póka Egon is. A közönségtől három évvel később, 2011-ben búcsúztak el végleg, a koncert anyaga DVD-n és CD-n is megjelent.
Hobo a zenekarral és szólóban félszáz lemezt készített. Ezek közül ő maga a legfontosabbnak az irodalmi utalásokban gazdag Vadászatot (az 1984-ben megjelent dupla koncertlemez színpadi változatát 2000-ben Beregszászon, Vidnyánszky Attila rendezésében mutatták be), a rendszerváltás pillanatát bemutató Tábor­tűz mellett című korongot és az erősen társadalomkritikus, 2009-es Circus Hungaricust tartja, mert mindegyik egy korszakot tükröz vissza. A különböző műfajok – zene, film, színház, irodalom – között szabadon mozog, saját bevallása szerint ez függetlenséget is jelent, hiszen így nemcsak a zenéből kell(ett) megélnie. A filmvásznon először 1981-ben Szomjas György Kopaszkutya című szatírájában játszott, a nyolcvanas évektől színpadon is fellép, 2013 óta a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színház társulatának tagja. A rendezőhöz baráti és munkakapcsolat fűzi.
Hobo első önálló előadóestjén, 1982-ben a Szkénében Eörsi István akkor még betiltott műveit adta elő Ascher Tamás rendezésében. Pálya­futása során három József Attila-estet is összeállított, műsorra tűzte François Villon, Jim Morrison, Vlagyimir Vi­szockij, Tom Waits, Allen Ginsberg (akivel 1987-ben Üvöltés címmel közös lemezt készített és adott elő), Ady Endre, Pilinszky János, Faludy György verseit, több monodrámát írt. Ismertek dal- és versfordításai (Ginsberg, Jim Morrison), a 80-as években Szerémi László néven is publikált, több könyve is megjelent, amerikai tapasztalatairól Vissza a 66-os úton című művében számolt be 2008-ban. Régi-új munkatársával, Póka Egonnal folytatja a zenélést, együttese a Hobo és Ban­dája, a Fonóban klubja működik. A politikai szerepvállalást kerüli, de egy-egy jó ügyért bármikor és bárhol hajlandó koncertezni. Fellépett már börtönben, templomban, kocsmában és iskolában is. Állítja, ameddig van mondanivalója, nem megy le a színpadról, ha már nem lesz, akkor abbahagyja.
A lassan fél évszázada aktív Öreg Medve – ahogy barátai, pályatársai nevezik – EMeRTon-, Fonogram-, Arany Zsiráf Életmű- és Artisjus-díjas, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. A magyar popzenei kultúrában egyéni hangú, maradandó értéket létrehozó több évtizedes munkássága, sokirányú zeneszerzői és előadó-művészi tevékenysége, életpályája elismeréseként 2011-ben a Kossuth-díjat is átvehette.