Nincs túl nagy fantáziája a román politikumnak: ha pénzre van szükségük valamely ágazatban, kivetnek egy újabb adót. Ezúttal nem a kormány, hanem 84 szenátor és képviselő – a politikai paletta minden színében – nyújtotta be azt a törvényjavaslatot, amely zárjegyes illetéket vetne ki a kultúrára.
A szenátus december közepén hallgatólagosan elfogadta a jogszabályt, a nagy romániai felfordulásban azonban szinte senki nem vette észre, az érintettek is csak most kezdték fejüket kapkodni, tiltakozni, amikor a román parlamentre egyáltalán nem jellemző sebességgel a képviselőház szakbizottságai is tárgyalni kezdtek róla.
A kezdeményezés lényege, hogy 2–5 százalékos bélyegilletékkel növelik a könyvek, színház-, mozi- és koncertjegyek, a múzeumi belépők és az eladott műtárgyak árát, az emelésből származó bevételt pedig megkapnák a különböző alkotói, művészeti szövetségek. Állítólag kérésükre született a tervezet, és életbe ültetése „a román kultúra felbecsülhetetlen támogatását” jelentené. Az első bökkenő, hogy kényük-kedvük szerint rendelkezhetnek a többletjövedelem felett, s bizony sokan megkérdőjelezik, elvszerű és szakszerű lesz-e majd a pénz elosztása, felhasználása.
Ahogy élesedik a helyzet, közeledik a képviselőházi szavazás, megjelentek a tiltakozók is: a könyv- és lemezkiadók, előadás-szervezők tették szóvá, hogy jelentősen megnő az amúgy is kismértékben fogyasztott művelődési termékek ára, becslések szerint a könyvek legalább 8–10 százalékkal lesznek drágábbak, de jóval többet kell majd fizetni az amúgy sem olcsó színház- vagy mozijegyekért, koncertbelépőkért stb. A kultúrafogyasztás így is mélyponton, a televízió, a világháló ingyenes és kétes színvonalú kínálata, no meg a gazdasági válság, az alacsony életszínvonal, a Romániában soha múlni nem akaró pénztelenség eddig is rányomta bélyegét a művelődési szokásokra, és kétségtelen, eme újabb csapás tovább csappantja azok számát, akik mostanáig még áldoztak ilyen célokra. Nyugat-Európában adót, áfát csökkentenek, hogy hozzáférhetővé tegyék a kultúrát, nálunk azonban ismét furcsa érvek, érdekek érvényesülnek.
Jól jellemzi a román parlamentet, úgy fogad el törvényeket, hogy nem számol azok valós következményeivel. Bizonyára ez esetben is csak annyit láttak a kezdeményezők – köztük Markó Béla is –, hogy kicsit több pénzhez jutnak majd az alkotók. Ám lesz-e, aki megvegye alkotásaikat?
Pár évvel ezelőtt azért került zárjegy az alkohol és dohánytermékekre, hogy visszaszorítsák fogyasztásukat. Most következő lépésként, ugyancsak zárjegyekkel, a kultúráról szoktatnának le bennünket.