A legijesztőbb az a kijelentése, hogy „vállalni kell az erkölcstelen megoldás árát” egy minimális többségért, programod megvalósításáért. Ez bizony a korrektnek, de kissé puhánynak ítélt utódnak, Klaus Johannisnak szól, aki nem képes a parlamenti hatalmat is magához ragadni, hogy végre rendet teremtsen a törvényhozásban.
A másik meglepetés az évek óta követelt létszámcsökkentéssel kapcsolatos: Băsescu hirtelen rájött, hogy egy háromszáz fős parlamentben a nemzeti kisebbségek hivatalból ott levő tizenhét fős csoportja az RMDSZ-szel együtt aránytalanul nagy erő lenne, és „erre nagyon kell vigyázni a nemzeti érdekek miatt”.
Beszélt természetesen a feszült külpolitikai helyzetről, a nem eléggé ellenőrzött román titkosszolgálatokról, testvére „megrendezett” ügyéről, és jóval többet Elena Udrea „rekordok könyvébe illő” iratcsomóiról. Semleges is akart maradni, védeni is próbálta, pedig az egyre halmozódó vádakból aligha tudja magát tisztára mosni a tíz éven át dédelgetett elnöki kedvenc, akiért új pártot is létrehozott az egykori hajóskapitány; sőt, meglehet, hogy őt is a mélybe húzza a gyorsan merülő szirén. Mert azt senki sem fogja elhinni, hogy nem tudott Udrea gyanús ügyeiről, mikor mindig a jól értesültségét fitogtatta...
Nehéz lesz tehát a visszatérés, pedig minden jel szerint erre készül a volt államelnök. Jól látja ugyanis, hogy hiányzik egy karizmatikus vezető a jobboldal éléről – a kétfejű új NLP kissé bizonytalanul mozog még, a többi párt olvadozik –, sőt, a baloldal is egyre vérszegényebb: ügyvédek után futkos nem csupán a régi gárda, hanem az apósa után a sógoráért és barátjáért is kényes helyzetbe került kormányfő, aki sehogy sem tud talpra állni államfőválasztási kudarca óta. A minden irányba könyörtelenül lecsapó bűnvádi kivizsgálásokkal egyfajta politikai húshagyókedd jött el: égetni kezdte a húsosfazék a mellette ülőket, s bár nekünk, magyaroknak sok okunk van kételkedni a pártatlan igazságszolgáltatásban, reménykedhetünk abban, hogy a gátlástalan közpénzfosztogatók országlása is lejár.
Az nem kétséges, hogy a román társadalomnak is elege van a korrupt vezetőkből. Az a kérdés Caragiale országában, hogy lehetséges-e a megtisztulás.