Amíg a pályán Farkas István, egykori sporttanácselnök és sportvezető emlékére pattogott a labda, Kocsis Zoltán, az emléktorna szervezője arról beszélt, hogy bizony még sok remek sportemberre kell majd megemlékeznie a város sportmozgalmának, sportéletének. Antal Kálmán, Selymes Béla, Simon Ferenc, Szabó Zoltán és még jó néhányan a város labdarúgósportjában jeleskedtek, s azon fáradoztak, hogy minél magasabb szintre emeljék együttesük rangját, hírnevét.
– Nem tudom, kié lesz a következő emlékserleg – így Kocsis Zoltán –, s hogy pontosan mikor rendezzük, de a sorozatot (mert ugyebár volt korábban egy Kelemen Elemér Emlékserleg is) folytatjuk. Na, de addig, hogy ne üljünk tétlenül, az immár hatodik éve működő asztalitenisz-iskola pingpongozói Téli asztalitenisz-bajnokságon vesznek részt. A gyerekek mellett asztalhoz állnak az ifjúsági és felnőtt korosztály képviselői is (az eredményt lásd alább). Aztán közeledik március, s ha az időjárás megengedi, a másfél éve működő atlétikai iskolánk növendékei versenyre kelnek. Ez az iskola igyekszik Kalith Attila bácsi iskolájának a nyomdokába lépni, mert az, amelyiknek a hátrahagyott hagyományt kellett volna továbbvinnie, nem létezik.
Itt engedtessék meg egy rövid kitérő: Számomra és sokunk számára meglepő, hogy Kalith Attila egykori tanítványai hidegvérrel hátat fordítottak Attila bácsi emlékének, iskolájuk hagyományának, s mintha sohasem jártak volna atletizálni, egyszerűen veszni hagyták valamikori sportjukat. Elgondolkoztató, elkeserítő ez a rideg hozzáállás... És fogadni merek, hogy nem kelnek a másfél éve beindult atlétikaiskola védelmére, amikor ezt több szülő is lenézi, ócsárolja. Legalább annyit kellene mondaniuk, hogy: türelem, türelem, kedves apukák, kedves anyukák, mert másfél év alatt nem lehet országos szintű eredményeket elérni. Ahhoz idő kell, szorgalom, sok-sok edzés, kitartás... S ha hiányzik önökből a megértés, akkor legalább ne vegyék el a gyerekek kedvét, hanem inkább biztassák őket.
– Az atlétikai iskola tehát – folytatja mondandóját Kocsis Zoltán – március folyamán idénynyitó versenyt rendez, így hangol a május 7–10-én sorra kerülő KSE-napok versenyére, s az ezt követő Kalith Attila Emlékversenyre, melyet a sportiroda kezdeményez, szervez. Ezt követi majd az IKE-sportnapok rendezvénye április 17–19-én. Utoljára maradt a május 15–17-re tervezett nemzetközi teremfocitorna itt, a sportcsarnokban, melyet a sportiroda, valamint a Kovászna megyei tűzoltó-alakulat és katasztrófavédelem szervez szoros együttműködésben.
Ez volna tehát a sportiroda május végéig terjedő tevékenységi terve. Mely terv, amennyire ismerem a sportigazgatót, ha csak valamilyen nem várt csoda közbe nem szól, biztosan megvalósul.
És akkor még nem szóltunk az országos, megyei és iskolás bajnokságokról. Kosárlabda, teremfoci (futsall), nagypályás labdarúgás, asztalitenisz, cselgáncs, karate... mind-mind olyan sportág, mely a város határain túl képviselik Kézdivásárhely sportmozgalmát. Merjük remélni, hogy az évtizedek során megszokott kézdivásárhelyi mentalitással, hozzáállással. Hajrá, kézdivásárhelyiek! (áros)
Téli asztalitenisz-bajnokság
Mintegy hatvan gyerek, fiatal és felnőtt vett részt a versenyen, melyet az önkormányzat sportirodája és a Zöld Nap Egyesület szervezett Kézdivásárhely sportcsarnokában. Az eredmények: 6–7 éves fiúk: 1. Gávay Leonárd, 2. Kerekes Dávid Benjámin, 3. Kertész Máté, 8–9 éves fiúk: 1. Tóth Dávid, 2. Máté Szabolcs, 3. Péter Őrs és Kertész Dávid, 10–11 éves fiúk: 1. Bartha László, 2. Niczuly Rajmond, 3. Bardócz Balázs és Varga Norbert, 12–13 éves fiúk: 1. Pakucs István, 2. Elekes Szilárd, 3. Daraut Alex és Simon Csaba, ífjak: 1. Bartha Csongor, 2. Elekes Hunor, 3. Vitán Domokos és Bihari Balázs, felnőttek: 1. Köntzey József (Kézdivásárhely), 2. Bartha László (Kurtapatak), 3. Elekes Csaba (Kurtapatak) és Papp József (Kézdivásárhely), 8–9 éves lányok: 1. Lukács Enikő, 2. Kiss Edina, 10–11 éves lányok: 1. Lukács Blanka, 2. Menyhárt Zsanett, 3. Dumitru Andrea és Fekete Eszter.
Gratulálunk a dobogósoknak és természetesen a szervezőknek, valamennyiüknek további sikereket és jó munkát kívánunk. (á)
