Végre – nyugtázhatnánk elégedetten – Bukarestben is kezdenek rájönni, hogy hiába növelik a terheket, az állami bevételek növelése helyett inkább az adócsalás jelenségét ösztönzik. Olyannyira, hogy ma már Romániában nemzetbiztonsági kockázatnak minősül a feketegazdaság, az adócsalás becslések szerint az ország nemzeti össz­termékének 16 százalékát is eléri. Szükség van tehát a radikális adópolitikai irányváltásra, különben csak súlyosbodik az a jelenleg is túl széles körben tapasztalható jelenség, hogy a tisztességes adófizető magánszemélyekről, vállalkozásokról az állam az utolsó rend bőrt is lehúzza, a teljes ellehetetlenítés küszöbére, a csőd szélére taszítva őket – miközben az adócsalás elleni fellépés jobbára eredménytelen.
A Ponta-kormány kezdeményezésének ennek ellenére sem örülhetünk maradéktalanul, az intézkedéscsomag és annak időzítése ugyanis számos kérdést vet fel. Aligha véletlen például, hogy e jól hangzó javaslatokkal Victor Ponta éppen akkor állt elő, amikor legközelebbi családtagjai, emberei is a korrupcióellenes ügyészek látószögébe kerültek. Mintha csak a számonkérést, a kényelmetlen kérdéseket kívánná megúszni a miniszterelnök az új beszédtéma bevetésével. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az átfogó adócsökkentés egyik leglátványosabb mozzanatát éppen jövőre, tehát az önkormányzati és a parlamenti választások évére időzítenék. Jól tudjuk, a politikusok ilyenkor igen nagylelkűek – csakhogy nemegyszer megtapasztaltuk: előbb-utóbb felszolgálják a feketelevest is. De leginkább azért kell óvatosan viszonyulnunk a beígért adócsökkentéshez, mert a kormányzók túl sok részletet nem árultak el arról, hogy miből kívánnák pótolni az intézkedéscsomag életbe ültetése nyomán keletkező költségvetési űrt. Nem látjuk egyelőre azokat a szakmai érveket, amelyek megalapoznák az új adópolitikát.
Márpedig ezek nélkül elhamarkodottnak, felelőtlennek, sőt, veszélyesnek tűnik az adópolitikai irányváltás.