Három éve egy pályázati felhívásra jelentkezett, írását elfogadták, folytatásra buzdították – hát vérszemet kapott, elkezdte feldolgozni gyerekkori emlékeit, megírni szülőfaluja arcait. Ezekből kerekedett ki a Visszapillantó című kötete – vallotta a szerda délutáni sepsiszentgyörgyi könyvbemutatón Kádár Sára Hajnalka.
A szerzőt és kötetét bemutató Tapodi Zsuzsa irodalomkutató elmondta, Kádár Sára Hajnalkát érzékenyen elemző, jól felkészült, a diákjai által szeretett tanárnőként ismerte meg, szövegei tiszta, világos, érthető fogalmazásmódban jelennek meg, ami arra vall, gyakorlata van ahhoz, hogy szépen, érthetően, szívhez szólóan fejezze ki gondolatait. A kötetben található 38 írásról úgy vélte, bár azokat novellákként tüntették fel, mégsem azok, nem is elbeszélések, inkább a ma már kevésbé divatos életkép vagy zsánerkép műfajba illeszthetőek, a nosztalgikus, többnyire szomorú hangulatú, ritkábban vidám rövid történetek benne egy családi fényképalbum érzetét keltették, melyben emberi arcok, sorsok, egy kisebb vagy nagyobb közösség életéből kiragadott pillanatok villannak fel, a kötet összekötő láncszeme a személyes emlékek adta idődimenzió. Kérdésére válaszolva Kádár Sára Hajnalka elmondta, szövegei legtöbbjében a szereplőket valóban modell alapján alkotta meg, de azok csak alapul szolgáltak, több a fikció a történetekben, mint a valóság. Akad néhány általa kitalált figura és helyzet is, de „sokkal nehezebb modell nélkül írni” – ismerte be. (vop)
