Farcádi Botond
Olcsó vendéglÅ‘ segédszakácsaként sem bizÂtos, hogy megállná a helyét Mircea Diacon, a megyei fogyasztóvédelmi felügyelÅ‘ség vezetÅ‘je azzal a gasztronómiai tudással, melybÅ‘l ÃzelÃtÅ‘t nyújtott, amikor azt ecsetelte, miért is nem létezhet székely Ãz.
Élelmiszer csak savanyú, keserű vagy édes lehet – érvelt, megfeledkezvén arról, hogy csak alapÃzbÅ‘l még legalább egy-kettÅ‘t számon tartanak – a sóst és újabban a csÃpÅ‘st –, mindezek mellett pedig minden nyelven szavak ezreivel Ãrják le az Ãzeket nemcsak az Ãnyencek, de az egyszerű fogyasztók is. Abba belegondolni is rossz, mihez kezdene a fogyasztóvédÅ‘k vezetÅ‘je, ha például elegáns étterem sommelier-jeként, borpincéreként kifinomult Ãzlésű vendégeknek kellene italokat ajánlania: az édes-savanyú-keserű hárÂmas logikájában leragadt pincérünknek sok borravaló nem ütné a markát…
Sajnos azonban, nem tartunk ott, hogy DiaÂcon vendéglátó-ipari karrierje miatt kelljen aggódnunk – úgy tűnik ugyanis, az igazgató primitÃv megnyilvánulásai ellenére is tisztséÂgében marad, továbbra is Å‘ vezeti azt a hatóságot, amelynek feladata a fogyasztók érdekeinek védelme volna, nem pedig nacionalista gerillaakciók levezénylése. Normális országban Diacont kijelentései másnapján lefokozzák, elbocsátják, legalább egy idÅ‘re elrejtik a nyilvánosság elÅ‘l – azon egyszerű oknál fogva, hogy lejáratta, közröhej tárgyává tette az állam egyik fontos intézményét. Nálunk azonban az igazgató harmadnapon is ugyanolyan elszántan magyarázza bizonyÃtványát és forradalmi gasztronómiai elveit – ami viszont már személyén túlmutató kérdéseket vet fel. Azt sugallja ugyanis, hogy felsÅ‘ parancsra vagy legalábbis felsÅ‘ beleegyezéssel üzent hadat a székely termékeknek – ne feledjük, nem ez az elsÅ‘ ilyen eset: korábban egy csÃkszeredai hagyományos termékvásáron csaptak le a hatóság emberei. Mintha csak a jelképeink ellen indÃtott hadjárat folytatódna újabb sÃkon, immár a gazdasági világban. És történik mindÂez éppen akkor, amikor a székely termékek népÂszerűsége egyre nÅ‘ nemcsak a helyi és magyarÂországi fogyasztók, de a románok körében is – errÅ‘l tanúskodott legutóbb a Bukarestben Ozosep cÃmmel immár negyeÂdik alkalommal megszervezett székelytermék-vásár sikere is.
Mindezek után csak abban bÃzhatunk, hogy a fogyasztóvédÅ‘k akciója visszafelé sül el, és – akárcsak jelképeink üldözése esetén – fokozza a közösség összetartását, erÅ‘sÃti a regionális identitástudatot, és hozzájárul a helyi termékek iránti kereslet növekedéséhez. S ha valóban Ãgy lesz, valamelyik székely termelÅ‘ felajánlhatna egy marketinges állást Diaconnak…
