Lemondott tegnap a londoni alsóház hírszerzési és nemzetbiztonsági bizottságának elnöki tisztségéről Sir Malcolm Rifkind, a kormányzó brit Konzervatív Párt egyik legtekintélyesebb veteránja, miután beosztásával összeegyeztethetetlen, pénzért végzett lobbitevékenység gyanúja merült fel vele szemben.
Az ügyet a The Daily Telegraph konzervatív brit napilap és a Channel 4 kereskedelmi televízió újságírói tárták fel közös oknyomozó riportjukban.
Sir Malcolm, aki a korábbi tory kormányokban a védelmi, majd a külügyminiszteri tisztséget is betöltötte, tegnapi nyilatkozatában közölte, hogy a májusi brit parlamenti választásokon nem indul képviselőjelöltként sem. Rifkind jelenleg az előkelő londoni Kensington és Chelsea kerület alsóházi képviselője.
Tegnapi közleményében leszögezte: jóllehet az ügy semmiféle jelentőséggel nem bír a hírszerzési és nemzetbiztonsági bizottság elnökeként végzett tevékenységére nézvést nem szeretné azonban, ha a vele kapcsolatban felmerült gyanú elvonná a figyelmet a bizottság munkájáról, vagy bármilyen más formában befolyásolná a testület működését, ezért lemond elnöki tisztségéről. Hitványnak minősítette a vele kapcsolatos állításokat.
A lobbiügybe belekeveredett az ellenzéki Munkáspárt egyik, szintén nagy tekintélyű veterán politikusa, Jack Straw is, aki Tony Blair volt miniszterelnök kormányaiban belügy-, majd külügyminiszter volt, és jelenleg is a Labour alsóházi képviselője. Straw azonban már korábban, az ügy kipattanása előtt bejelentette, hogy a májusi választásokon nem indul, és visszavonul a parlamenti politizálástól.
A The Daily Telegraph és a Channel 4 riporterei magukat nem létező kínai cég kijáróinak mondva keresték fel a két politikust azzal, hogy a „vállalat” terjeszkedni szeretne Európában, és ehhez szüksége lenne a brit képviselők tanácsadói szerepvállalására. A közös riport szerint Sir Malcolm a találkozón azzal dicsekedett, hogy a Londonban dolgozó külföldi nagykövetek közül bármelyik kész személyesen fogadni őt, és ez hasznos hozzáférésnek bizonyulhat. Rifkind arra is hajlandónak mutatkozott, hogy a kínai „cég” nevében – bár a vállalat nevének említése nélkül – levélben közbenjár brit kormányilletékeseknél. Az ilyen tevékenységet aktív politikusok számára határozottan tiltják a korábbi hasonló botrányok után elfogadott képviselői magatartási szabályok.
Jack Straw azzal a referenciával ajánlotta szolgálatait a riportereknek, hogy egy ízben még egy EU-szabályozás módosítását is sikerült elintéznie egy árupiaci termékeket forgalmazó, ukrajnai érdekeltségű vállalat javára. Straw a riport szerint egyenes utalást tett arra, hogy a közbenjárást napi ötezer font díjazásért vállalná. Rifkind azt mondta, hogy félnapi munkáért 5–8 ezer font javadalmazást szokott kérni.
Az ügy felidézi az 1990-es évek második felének súlyos etikai botrányát, amely irányzott parlamenti kérdésfelvetésekért jelentős összegeket zsebre vágó képviselők ügyében robbant ki. A cash for questions néven elhíresült botrány részesei annak idején komoly pénzekért – esetenként 20–25 ezer fontért – terjesztettek elő az alsóházban olyan kérdéseket, amelyek megvitatása üzleti megbízóik érdekében állt.
