Terítéken a községfejlesztés gondjai itt is, folyamatban annak a tanulmánynak az elkészítése, amely magába foglalja a legfontosabb befektetéseket. Sajnos, a lepergett negyedszázad nem hozott eredményeket, legalábbis a községközpont, a jeles történelmi múlttal rendelkező Nagy­boros­nyó infrastruktúrájának megteremtésében. Az ivóvízhálózat kiépítésének és a csatornázásnak elsődleges fontosságot kellene tulajdonítani, mert így is felette nehéz lesz behozni az elképesztő lemaradást. Ezt követné az eléggé hosszú községi útháló­zat korszerűsítése, a község­központ és az emlékpark felújítása.
– Ivóvízre két irányból is lehet számítani: Kommandó–Kovászna felől, amely fővezetékről szó esett a Háromszék oldalain is, majd pedig a bodzavámi átkötő vezeték felől, amely a Hammas-hágó irányából érintené a Borosnyóval szomszédos Nagypatakot, s amelyre Kisbo­rosnyót is rá lehetne csatlakoztatni – tájékoztatott Szőcs Levente községvezető. – Sajnos, az anyagiakkal baj van, mert a legkisebb tervek elkészítését is ki kell fizetnünk, és a költségeket csak 90 napos késéssel térítik vissza. A feldobolyi kultúrotthon felújítási munkálatainak közbeszerzését is elindítottuk, s úgy néz ki, kölcsönre lesz szükségünk. Sajnos, költségvetésünkből csak a hivatal legfontosabb működési és fenntartási költségeit lehet fedezni. Számos kisebbnek tűnő, de fontos, megoldásra váró gond tornyosul még. Tatarozásra szorul a székház tetőzete, a Bartha Károly-iskolában két osztályterem és a sportterem szarvazatát megtámadták a kártevők, úgyhogy a gyermekeket át kellett költöztetni a hivatal épületébe. Ez utóbbira kapunk ugyan támogatást a megyei tanácstól, de a költségek felét vissza kell fizetnünk.
Minden gond ellenére lepergett itt is a rövidecske farsang, sort kerítettek a falvak a szokásos kosaras bálokra. Meg­késett – mint például Cófalván is – a farsangtemetés, de azt mondták, a lelki megújulásra, a befelé fordulásra, a húsvétvárásra azért a protestáns hívő is tud alkalmat és időt szentelni.
– Így kellett ennek lennie, mert e hó utolsó szombatján látogat hozzánk a nagyradai testvértelepülés küldöttsége, őket várjuk farsangzáróra – nyilatkozta Szentgyörgyi Ernő tanácstag.
Télidőben is van élet és mozgás az erdő-közbirtokosságok háza táján. Ez ügyben kopogtattunk be Nagy Sándorhoz, a 250 tagú kisborosnyói közbirtokosság elnökéhez. 280 hektár erdő-vagyonnal és 125 hektár legelőterülettel rendelkeznek. Ebből 82 hektárt visszakaptak Nagy­bo­rosnyótól – használja is a falu. A különbséget is visszakapták a nagypataki Öl­vesből – Nagypatak ugyanis régen Kis­borosnyóhoz tartozott –, de egyelőre még birtokba helyezési bizonylat nélkül. Saj­nos, annyira beerdősödött itt a legelő, hogy külön üzemtervet kell készíttetniük a fakitermelésre. Hogy könnyebben le lehessen bonyolítani, belefoglalják a magánerdőbirtokok kitermelését is. Meg­kezdték egy 1,8 hektáros tarvágás bélyegzését a Domokos-erdőrészen, amit eléggé akadályoztak az egymásra következő hideg, fagyos napok. Új üzemtervük idén terjedelmesebb területen engedi a fakitermelést: a tarvágást és a gyérítést. Amit itt kivágnak, azt be is ültetik. Az őszi közgyűlésen minden tagnak egy köbméter fát ígértek. A műfára árverést hirdetnek, s ősszel számolnak el a tagokkal. Évről évre nehezebb a falusi ember élete, kevés a munkahely – panaszolták a helybeliek, s a kisborosnyói tagság annak a kevésnek is örvend, ami neki jár.
Damó Gyula tanító urat is megkérdeztük, mi hír a Nyíres Lokálpatrióta kör háza táján. A civil szervezet köreiben sincs mély álom, tervezgetik az ez évi tennivalókat. S akárcsak eddig, nem lesz hiány ebben az esztendőben sem az emlékezésekben.
– Fel szeretnénk állítani a Honfoglalás emlékoszlopát, ami­vel még adósok vagyunk – mondta a tanító. – Emléktuja és emlékplakett őrzi majd nyártól azon pedagógusok nevét, akik Kisborosnyón születtek, itt vagy idegenben végezték nemes, emberformáló munkájukat. Hasz­nos volna, ha a kopjakörönd mögé sikerülne egy jurtát építeni. Damó Gyula azt is elmondta: az emlékparkban szívesen adnának helyet a Déván lebontott Barcsai-emlékműnek. Az erdélyi fejedelmek kopjái mellett méltó és biztos helyre találna.
Változások helyszíne volt a kis református eklézsia is. Székely Róbert Imre személyében új lelkipásztora van a falunak, akit egyhangúlag megválasztottak. Bár a Maros megyei Gógánváralja szülötte, kovásznai gyakorló lelkészként érkezett ide szin­tén teológiát végzett feleségével, Székely Noémivel. A hívek örömére újraindította az előző lelkész által kezdeményezett gyülekezeti lapot, a Kisborosnyói Útjel­zőt. A lelkész családlátogatásokon és családi bibliaórákon ismerkedett a hívekkel, túl vannak egy sikeres imahéten, kibővült a presbitérium, tiszteletbeli presbiterként köszöntötték az örök aktív Damó Gyulát és a kispataki Handra Ilonkát. Idén bővíteni szeretnék az imatermet, s folytatni a meg­kezdett ravatalozó építését.