1949. március 2-án jelent meg a hírhedt 83/1949-es (második) agrárreform törvény, mely egy éjszaka alatt földönfutóvá tette az egykori földbirtokosok családjait.
Az éjszaka leple alatt nagyjából ismeretlen személyek jelentek meg a földbirtokos családoknál felszólítva őket, hogy rövid időn belül kevéske batyut csomagolva hagyják el otthonukat. A megrémült családok föl sem ocsúdtak, máris kint találták magukat az éjszakában, teherautókon, fegyveres kíséret mellett, hátrahagyva több nemzedék által összegyűjtött javaikat, melyek később a hatalmat gyakorló kommunisták közprédájává váltak. Több ezer jól szituált család vált földönfutóvá azon az éjszakán. Szétszórták őket az ország minden szegletében.
Szűkebb pátriánkban is kevés az olyan község, ahol ne lett volna kitelepített család. Hozzánk, Háromszékre is érkeztek bőven máshonnan: Biharból, Ialomiţáról, Dobrudzsából, Szilágyságból. A kitelepített jogászból utcaseprő, kubikus vagy rakodómunkás lett – mert ez jutott osztályrészéül. Egy év után a háromszékieket a Bărăganba vagy Dobrudzsába telepítették.
Szörnyű éjszaka volt, és ami utána következett: a megaláztatás. Javaikért a mai napig harcolnak, ha egyáltalán van még belőle valami. A rájuk kényszerített helyzetet, ha elfogadni nem is tudták, de tűrték, és átélték a poklok poklát. Akik átélték, megmutatták, miként lehet a romokon új életet kezdeni.
Főhajtás előttük.
Török József
