Csütörtökönként délután öt órától közvetíti a Sepsi Rádió a Korzó Klubot, a rádió és a két megyei napilap szerkesztőségének vitaműsorát. Grubisics Levente házigazda mellett három újságíró beszélget, vitázik a hét legfontosabb közéleti, politikai témáiról. Az elkövetkezőkben lehetőség szerint minden szombaton közöljük az a heti műsor általunk legérdekesebbnek ítélt részleteit szerkesztett változatban, de igyekezvén megőrizni az élő vita hangulatát. Ezen a héten központi téma a székely szabadság napja, a legfrissebb eseményekről Kiss Edit, Erdély András és Farkas Réka fogalmazott meg véleményt.
Grubisics Levente a marosvásárhelyi tiltásra született válaszok ismertetésével vezette fel a műsort.
Kiss Edit: Tegnap hivatalossá vált, hogy Sepsiszentgyörgyön a turulszobornál tartják a megemlékezést, utána a kormányhivatal elé vonulnak, és átadják a prefektusnak azt a petíciót, melyet eredetileg Marosvásárhelyen szándékoztak átnyújtani. Hasonló rendezvényeket jelentettek be Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen.
Farkas Réka: Mindez természetesen nem pótolja, nem helyettesíti a marosvásárhelyi megemlékezést. Az az érzésem, ahogy telnek a napok, és fokozódik a helyzet, a közös megemlékezés lefújása dacára egyre többen készülnek Marosvásárhelyre is. Erre nagyon ráerősített Marosvásárhely rendőrparancsnokának nyilatkozata.
Grubisics Levente: Pontosan idézem: „Büntetőjogi eljárásra számíthatnak a felbujtók. Tudjuk, hogy kik azok, akik a törvények megszegésére biztatják az embereket, tudjuk, mi jelenik meg az újságokban, a közösségi oldalakon.” Kifejtette azt is, hogy az emberek nem maguktól mennek oda, hanem a közzétett felhívásokra válaszul. Mi is beszélünk erről, nekünk is felbujtónak kellene éreznünk magunkat?
F. R.: Ez volt a legsötétebb nyilatkozat ez ügyben, számomra tényleg hátborzongató, hogy a 21. század második évtizedének közepén bűnténynek számít Romániában az, hogy összegyűlünk egy szobornál, megemlékezünk vagy akár jogokat, autonómiát követelünk.
Erdély András: Hát éppen az autonómia érvényesül Marosvásárhelyen, hisz ez a Bretfelean nevű fickó a helyi rendőrség főnöke, nem az állami rendőrségé. Egyébként nagyon szerencsétlennek találom, hogy összemosódott a székely vértanúk napja a székely szabadság napjával. Ezt valahogy le kellett volna választani. A székely szabadság napját két évvel ezelőtt szervezték meg először, az SZNT találta ki, hogy erre a napra tegyék, és most, hogy visszaléptek, gyakorlatilag elmosták a székely vértanúk napját is Marosvásárhelyen. Nem hiszem, hogy ez jó húzás volt. Abban a városban, annak dacára, hogy nem volt ez egyszerű, korábban is minden évben megemlékeztek a székely vértanúkról, s most, hogy rátelepedett az SZNT a székely szabadság napjára, ez lehetetlenné válik. Visszaléptek és letörölték a tábláról a székely vértanúk napját is, amely azok előtt tisztelgett, akiket 1854-ben a Makk-féle összeesküvés kapcsán kivégeztek. (...)
Visszalépés?
K. E.: Én nem fogalmaznék azért ennyire meredeken, hogy rátelepedett az SZNT...
E. A.: Valóban rossz szó, próbáltam mást találni...
K. E.: Szerintem ez jó időpont a székely szabadság napjának. Kellett kötni valamilyen történelmi eseményhez, és ez megfelelő. Azt azonban én sem tartom jó ötletnek, hogy visszatáncoltak. Annak dacára, hogy megértem a szervezők aggályait, mégis rossz az üzenete a közösség felé, azt jelzi, hagyjuk, hogy megfélemlítsenek.
E. A.: Elnézést kérek, valóban rossz hangsúlyú, hogy rátelepedett az SZNT. Maradjunk annál, hogy ehhez az eseményhez kapcsolta a székely szabadság napját, és most a nyulat bokrostul alapon mindkettőt eltörölte, ami nem biztos, hogy jó dolog.
K. E.: Bármilyen eseményhez kapcsolta volna, ugyanabban a helyzetben lennénk, csak nem március 10-én, hanem egy más időpontban.
F. R.: Valóban lehet vitatkozni, hogy helyes volt-e az SZNT visszalépése. Én el tudom fogadni az érveiket, úgy látom, hogy ha nem ezt teszik, nagyon csúnya provokációval szembesültünk volna, és sokkal kártékonyabb lehetett volna a megmozdulás, mint a visszalépés. Megtörténhet persze, hogy túlzott volt ez az óvatosság, szinte paranoiás félelem uralkodott el bennünk, és minden mögé odalátjuk azt is, amire nincs eszköze, lehetősége a hatalomnak. Értem tehát a meghátrálást. Hogy szerencsés vagy nem ennek az üzenete? Egyetlen meghátrálás sem szerencsés, akár bátorságból, akár gyávaságból teszed. Ami ellenben azután következett, adott egy lehetőséget arra, hogy ez a nap valóban a székely szabadság napjává nője ki magát, ez már rajtunk, mindannyiunkon áll.
K. E.: Véleményem szerint talán pont az SZNT visszalépésének az eredménye, hogy ilyen nyilatkozatot tett egy helyi rendőrfőnök. Ő úgy érezte, hogy megengedheti ezt magának. Ha egy héttel azelőtt egy enyhébb nyilatkozatára abszolút csend lett, akkor miért ne provokálna?
F. R.: Ugyanakkor te nem érzed, hogy minden ilyen nyilatkozat csak fokozza az emberekben azt a hitet, hogy igenis meg kell mozdulni? Nem megyünk Vásárhelyre, tiltakozunk, megemlékezünk Szentgyörgyön, Csíkszeredában.
E. A.: Csak akkor menjünk ki mindenütt...
F. R.: Igen, vonuljunk ki mindenütt. Ne egy helyen legyünk 30 ezren, hanem Szentgyörgyön is 30 ezren, Gyergyóban is 15–20 ezren, és mindenütt mozduljanak meg. És akkor volt értelme.
E. A.: Ha jól emlékszem, amikor ezt először kitalálták, szó volt arról, hogy körbe kellene vinni, évente más-más helyszínen megrendezni. Tulajdonképpen a legnagyobb tömeget úgy lehetne megmozgatni, ha mindenütt megszerveznék. Se Vásárhelyre, se Szentgyörgyre nem tudsz annyi embert elvinni buszokkal, autókkal, ám itthon kimenni a turulszoborhoz nem kerül semmibe. Itt viszonylag ,,biztonságban” vagyunk, és ha itt nem járunk elöl jó példával, hogyan várjuk, hogy kivonuljanak szórványban vagy ahol fele-fele arányban élnek?
Miért Marosvásárhely?
K. E.: Épp ezért felháborító, és kiütötte nálam a biztosítékot az RMDSZ álláspontja, Kelemen Hunor múlt pénteki nyilatkozata. Én kérdeztem meg, hogy esetleg szóvá tenné-e Johannisnak a marosvásárhelyi esetet, azt, hogy a magyar közösségnek megtiltják, hogy az utcán szervezetten sétáljon. Kelemen Hunor azt válaszolta, ez nem az ő dolga, nem tud róla semmit, vele nem konzultált sem Izsák Balázs, sem Toró, sem Szilágyi, sem Tőkés. Közösségünk jogáról van szó, és megdöbbentő, hogy ez az érdekvédelmi szövetség elnökének álláspontja.
F. R.: Mielőtt rátérnénk az RMDSZ viszonyulására, térjünk vissza kicsit András előbbi felvetésére. Azért esett a választás Marosvásárhelyre, mert fontos lett volna egy helyen tömeget felmutatni. Ez két alkalommal szinte sikerült. Egyszerűbb lett volna persze Szentgyörgyön, Székelyudvarhelyen vagy akár Gyergyóban toborozni 30–40 ezer embert, de erősíteni kellett a vásárhelyiek Székelyföldhöz tartozását, magyar öntudatát. És láttuk, két évvel ezelőtt mit generált a húszezres tömeg a vásárhelyiekben.
E. A.: Én nem gondoltam volna két évvel ezelőtt, hogy ennyi ember összegyűl.
K. E.: Mi magunk sem, akik részt vettünk. Örömteli meglepetés volt látni, hogy áradtak a helybeliek, ők adták a tömeg jelentős részét.
F. R.: A másik dolog, amit fontos felidézni, hogy Izsák Balázsék miért találták ki a székely szabadság napját. Én sem tartom szerencsésnek, hogy március 15-éhez ennyire közeli az időpont, de kellett egy székely ünnep. Olyan, amilyen a katalánoknál a szeptember 11., amikor milliószámra tüntetnek függetlenségükért, autonómiájuk bővítéséért. Ilyen ünnepet akartak meghonosítani a székely szabadság napjaként. Szerintem a vásárhelyi rendőrparancsnok itt öngólt rúgott, és nagyon remélem, hogy beigazolódik feltevésem, és mint minden tiltás, ez is ellenreakciót vált ki. Vásárhelyen tavaly, tavalyelőtt bebizonyosodott, a fekete március réme leküzdhető, felül tudnak emelkedni, nem hiszem, hogy egy kis mitugrász rendőrparancsnok beintése nagyobb félelmet kelthet.
Miért hallgat az RMDSZ?
F. R.: Idén Vásárhelyen nem lesz, ahogy lemérni, mennyire mozdulnak meg az emberek, mert nincs adott órára meghirdetve a megemlékezés, de a többi székely város bizonyíthat. Szentgyörgyön kedden délután 4 órakor lesz a turulszobornál a rendezvény, Kézdiről buszok jönnek, jó lenne, ha tömeg lenne, és megmutatnánk, ez a székely szabadság napja, nem engedjük, hogy megfélemlítsenek. Itt kanyarodnék vissza az RMDSZ viszonyulásához. Az egy dolog, hogy mit nyilatkozott Kelemen Hunor, de nem hallottam egyetlen helyi vagy megyei vezetőt sem a székely szabadság napja kapcsán felmerülő jogsértések ügyében megszólalni. Szóvá tenni, hogy ez nincs rendben. Ugyanakkor értesüléseim szerint nemcsak nem toboroznak, de RMDSZ-es vonalon egyenesen tiltják a részvételt. Megint a pártérdek kerekedik fölül, a közös cél elsikkad. Adja Isten, ne legyen igaz, ne legyenek helytállóak az információim. Még lehet mozgósítani, van idő, de egyelőre a legkisebb jelét sem láttam ennek.
K. E.: Én elhiszem, amit Réka mond, hisz emlékezhetünk, hogy tavaly és tavalyelőtt a székelyföldi RMDSZ-es politikusok már hetekkel korábban megszólaltak, részvételre buzdítottak. Most alig egy hét van hátra, és túl nagy a csend. Kelemen Hunor pénteki nyilatkozata is ezt üzeni: őket nem érdekli, oldja meg Izsák Balázs és Tőkés László. Döbbenetes volt, hogy az elnök úr, miután a sajtónak nyilatkozott, beült a HKT ülésére, és beszédet tartott a közösség szolgálatáról. Melyik közösségéről? Amelyik részt vesz a székely szabadság napján, vagy amelyik nem vesz részt?
E. A.: Úgy is vehetjük, hogy Kelemen Hunor akart egyet rúgni Izsák Balázsba Szilágyi Zsolt melletti kiállásáért. Szerintem hibás lépés volt beszállnia az EMNP kampányába, teljesen fölösleges. Úgy is vehetjük, Kelemen kihasználta az alkalmat és törleszt.
Kell a közösségi élmény
F. R.: Engem nem érdekelnek a pártharcok, ezek a csatározások. Vagy vannak a közösség szempontjából fontos dolgok, vagy ne játsszuk el, hogy léteznek. Szerintem a jövőben szervezendő megemlékezések miatt most sokkal fontosabb volna arra koncentrálni, hogy idén legyünk nagyon sokan. Lehet, nem annyira látványos, ha tíz helyen gyűl össze 10–15 ezer ember, mintha egy helyen 100–150 ezer, de nagyon-nagyon fontos lenne azért is, hogy jövőben az SZNT valóban meg tudja szervezni Vásárhelyen a felvonulást.
E. A.: És függetlenül attól, hogy jövőben lesz vagy sem Vásárhelyen megemlékezés, úgyis meg kellene tartani a többi helyszínen. Ha nem tetszett nekik, hogy van 10 ezer ember egy helyen, legyen 150 ezer ember ötven helyen.
F. R.: Emlékezzünk vissza a székelyek nagy menetelésére, ahol annak dacára, hogy 52 kilométeren szétszórva volt 100 vagy 120 ezer ember, a közösségi élmény mégis megadatott. Akik akkor ott voltak, most felidézhetik azt az érzést, és tudni fogják, miért kell kimenniük kedden a turulszoborhoz. Én mindenkinek ajánlanám, hogy ne fosszuk meg magunkat egy újabb közösségi élménytől. Ne feledjük el, hogy Vásárhelyen alapvető emberi jogokat sértettek meg. Szabadságunkat korlátozzák, a szólásszabadságot, a gyülekezési jogot, a tiltakozáshoz való jogot, és ez precedensértékű is lehet, holnap majd a nagyobb fizetésért, több munkahelyért sem mehetünk ki tüntetni, egy ehhez hasonló döntés értelmében.
K. E.: Pont ezért elvárásom, hogy megszólaljanak azok, akik minket, a magyar közösséget Bukarestben képviselnek.
F. R.: Sokkal fontosabb, hogy mi, emberek részt vegyünk, és akkor rákényszeríthetjük a politikusokat is, hogy azt képviseljék, amit mi akarunk. Ha ők egyébként nem érzik, akkor érezzék a tömeg kényszeréből.
E. A.: Emlékezhetünk, hogy a nagy menetelés élére is azért álltak oda, mert rájöttek, hogy amit nem tudnak megszervezni, annak az élére kell állni. Én is azt mondom, nem kell arra várni, hogy kiálljanak az RMDSZ helyi vagy akár országos vezetői.
K. E.: Én igenis elvárom, hogy közösségi nyomás nélkül is megtegyék.
E. A.: Te elvárhatod, de ettől függetlenül is ki kell menni. Az a csodálatos eset történik, hogy száz százalékban csatlakozom Farkas Réka véleményéhez, ez nem mindennap fordul elő, és azt mondom, akár kiáll az RMDSZ, akár nem a székely szabadság napja mellett, ki kell vonulni minél nagyobb számban!
(Elhangzott csütörtökön 17 órától a Sepsi Rádióban. A műsor ismétlése vasárnap 11 órától hallható.)
