„A lengyeleknek területi követelésük van velünk szemben, amit mi elismerünk” – mondta a lapnak Milan Chovanec cseh belügyminiszter. Legutóbb február elején tárgyalt lengyel partnerével, de egy­előre nincs megállapodás. Chovanec szerint a cseh kormány már elkészített egy listát, hogy mely területeket tudná átadni a lengyeleknek. A lista titkos, mert a kormánynak előbb az érintett határ menti cseh településekkel kell megállapodnia. Meg nem erősített értesülések szerint az országhatár megváltoztatása tucatnyi csehországi települést érintene kedvezőtlenül. „Bár az állam tulajdonában lévő területekről van szó, számos telken már évtizedek óta magánszemélyek gazdálkodnak, akiket az államhatár megváltoztatása megkárosítana. A változás számos esetben a településeket is negatívan érintené” – nyilatkozta Miroslav Kocián, Bíla Voda település polgármestere. E települést is érintenék a változások.
A mai cseh–lengyel határprobléma gyökerei a második világháború utáni időkbe nyúlnak vissza. Lengyelország a háború után területi követelésekkel lépett fel Csehszlovákiával szemben, elsősorban a Tesíni, az Árvai és a Szepességi régióban. Szovjet nyomásra Prága és Varsó megállapodott abban, hogy az országhatárt szerződésben rögzítik. Varsó azonban csak azzal a feltétellel írta alá a szerződést, hogy a határvonalat a későbbiekben a lehetőségek szerint „egyszerűsítik és kiegyenesítik”. Az 1958-ban aláírt újabb szerződés alapján a csehszlovák–lengyel határszakasz 80 kilométerrel lett rövidebb. Az új határ kimérése után kiderült, hogy a kiigazítások következtében mintegy 368 hektár lengyel terület maradt Csehszlovákiában. Ezt kellene a cseheknek visszaadniuk, de a felek mindeddig nem tudtak közös nevezőre jutni. Mindkét fél azt állítja: a nyitott kérdés nem okoz gondot a kétoldalú kapcsolatokban.