Bár körülöttünk hegyeinket még hó borítja, lassan, de biztosan jön a tavasz. A napokban a jó idő sokunkat kicsalt a természet lágy ölébe. Olyan szépen írunk, beszélünk ökotermékről, ökofaluról, ökovárosról, de csak a vak nem látja, hogy erdő, mező tele szeméttel, pillepalackkal, civilizációnk rákfenéjével. Itt kellene megkezdenünk a tavaszi nagytakarítást.
A génmodosítás szabályait Románia biztosan elfogadja. Ez összefogásra ösztönöz. Falvak, tájegységek, régiók, s miért ne: egész Székelyföldnek ki kellene jelentenie, hogy ez nekünk nem kell, maradunk a régi mellett.
Fontos teendő, hogy mindenütt beszéljünk, írjunk, tájékoztassunk az új uniós támogatási rendszerről. Nekünk nem kedvez, sok az öthektáros kisgazda, legtöbbjük elesik a megszokott eurótól. A cél, hogy szövetkezzünk, egyesüljünk. Ha nem, jönnek a nyugatiak, pénzük van, és szépen eltaposnak.
A zöldesítés, a vegyes gazdálkodás, a növénytermesztés, az állattartás, zöldség-, gyümölcstermesztés a piacon való megmaradás járható útja. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy bár nagyapáink-párti vagyok, ez a század az interneté, semmi köze a megszokott gazdasághoz, az őshonos földművelőhöz. Így kell gondolkodnunk, de erősen hamar.
BÍRÓ ZOLTÁN árkosi biogazda
