Múlt pénteken elment az élők sorából, az örök béke paradicsomába költözött Gerendi Gábor, aki gyakran ültetett a bőség asztalához minden közeli és távoli ismerőst, szomszédot, rokont, igazán hű és „rossz” barátot. Igaz, rosszak nem nagyon voltak az ő életében, csak a Szép asszonyok, rossz barátok című dalban, melyet gyakran dalolgattunk, ha olykor görbe estéken az általa készített finom borból kortyolgatva együtt politizáltunk.
Makacsul hitt abban és többször nyomatékosította is: meglátod, Főcze barátom, két év múlva itt autonómia lesz. Sajnos, többé már nem állíthatja, kiragadta közülünk a halál. Itt hagyott búcsú nélkül mindenkit a biztos kezű autóbusz-vezető, volt „buszállomás”-főnök, a háromszéki üzleti világ értékteremtő vállalkozóinak kreatív szellemével megáldott képviselője, Gabi bácsi, a cégtulajdonos, a Gerendi Trans Kft. ügyvezető igazgatója.
Néhány napja még kinn állt a járdán, háza előtt. Dolgos kezében szakszerűen csattogott az olló. Hozzáértő kertész módjára metszette csendben a járda mellett, a gyepen didergő fűzfa eltévedt hajtásait. Visszavágta, szépítgette ágait, hogy mire kivirul ismét a rügyfakasztó kikelet, jó irányba indulva új életre keljenek, erősödjenek, s ha beköszönt a lángsugarú nyár, gyönyörű lombkoronát fejlesztve a kiszáradás ellen hatékonyan védekezhessenek. Munkájába merülve így ügyeskedett, pillanatra megállt a keze, amikor melléje érve ráköszöntem. Ez volt az utolsó találkozásunk.
Gerendi Gábor Lécfalva szülöttje volt. Innen indult szerencsét próbálni, abból a kis faluból, melyben egykori kisgyermekként a városi élet tengerébe álmodta magát. Az érettségi után „hajóra szállt”, és a személyszállításban találta meg a hivatását. Szolgálta becsülettel az utazni vágyók kívánságait, hosszú éveken át autóbuszokat vezetett, majd pontos és igényes munkájának köszönhetően főnöki beosztásba került. A rendszerváltást követő gazdasági káosz és általános összeomlás a szállítási vállalatokat sem kímélte, a leépítés és az újjászervezés őt is érintette. De Gerendi Gábor nem hátrált meg a nehézségek elől. Éveken át tanúja voltam bátor kezdeményezéseinek, küzdelmeinek, melyekkel a család szellemi és anyagi gyarapodásának, jólétének biztosítását, valamint a környezetében munkát keresők felkarolását tűzte ki célul.
És lám, ütött az óra! Szeretteitől jóformán el sem búcsúzhatott. Valahol egy másik dimenzióban, fenn a „csillagösvényen” új feladatok várják. Örökké tartó munkára hívta egy csillagok közti buszállomás. Nyugodjál békében, Gabi bácsi!
Főcze Gyula
