A lelkes szaladók itt helyezték el az emlékfutás utolsó koszorúját, amelyet az érintett helységek nevével ellátott szalagok ékesítettek. A hetedik alkalommal megtartott eseményen mintegy hatvanan vettek részt, s a 70 kilométert futva és kerékpárral tették meg.

,,Amíg lesznek magyarok, addig lesz március 15-e, és ameddig lesz március 15-e, addig lesz magyar szabadság" ― hangzott el az emlékfutás egyik állomásán. Ez a gondolat, ezek a szavak adtak erőt a sepsiszentgyörgyi szaladóknak és biciklizőknek, akik dacolva az időnként nagyon erős széllel, fáradtan ugyan, de mosolygós arccal teljesítették az idei emlékfutást. Az ünneplő sereg szombaton reggel autóbusszal vágott neki az embert próbáló feladatnak, a torjai koszorúzást és rajtot követően Kézdivásárhely volt az első megállójuk. Ott csatlakozott hozzájuk az emlékfutás teljes mezőnye, amely beszaladt a céhes város központjába, majd Kossuth Lajos mellszobránál elhelyezték az emlékezés koszorúját. Ezután következett Szentkatolna, ahol a futók mellé szegődött Orbán Attila kézdimartonfalvi testnevelő tanár, aki három falun át kísérte a szentgyörgyieket. Az esemény negyedik állomásán, Hatolykán a katolikus templom közelében lévő, 1668-ban épült haranglábnál álltak meg. Kézdimartonfalva érintésével érkeztek Márkosfalvára, ahol Bodola Lajos családi sírhelyét koszorúzták meg. Itt két magyarországi csatlakozott az emlékfutáshoz, ők Csernátonig kísérték el az ünneplőket. A Végh Antal Általános Iskolánál tartott rövid pihenő után következett Albis, majd a dálnoki dr. Darkó Jenő nevét viselő tanintézmény udvarán található kopjafa. Innen Maksa felé szaladtak tovább a szentgyörgyiek, s a Gábor Áron-emlékmű megkoszorúzása után Háromszék fővárosa felé indult a futók és a biciklizők serege. A 2008-as emlékfutás utolsó megállója az Erzsébet-parkbeli oroszlános obeliszk volt, ahonnan útjuk a megyei könyvtár felé vezetett.