A huszonegyedik századi családi élet egyik tragédiája, hogy túl sok feladatot vállalunk, és minden másról lemondunk azért, hogy a vállalt dolgokat teljesítsük. Fáradtan és csüggedten rohanunk végig életünkön. Kapcsolataink eközben elszürkülnek, testünk fáradt és betegségekre hajlamos, lelkünk derű és erő nélkülivé válhat...
Ebből az ismerős kórképből kialakuló helyzet visszaszorítására, a szürkeségbe belefáradó, lemondásokra hajlamos életvitel felrázására szervezett február 20–22. között hétvégi programot a Gyulafehérvári Egyházmegye Családpasztorációs központja férjek és édesapák számára. A csíksomlyói Jakab Antal Felnőttképzési és Tanulmányi Központban megrendezett találkozó célja a családcentrikus gondolkodás megerősítése volt, biztatás arra, hogy férjként, apaként váljanak azzá az érett, bölcs és cselekvő férfivá, aki keresi és megtalálja az egyensúlyt az életben és a családban úgy, ahogy azt Isten megálmodta.
Bizakodó hozzáállás
A programfelvezetőben Szénégető István sepsiszentgyörgyi születésű, erdélyi családpasztorációval megbízott lelkiatya megfogalmazta azokat a kérdéseket, amelyeket az előadók segítségével a résztvevők körüljártak. Mi fontosabb a Székelyföldön élő mai férjek, édesapák számára: pénz, munka, siker, család? Hogyan lehet életadó egyensúlyban maradni? Hogyan lehet elindulni egy sokkal több békét és örömet kínáló, teljesebb élet felé? Hozzátette: bár előfordulhat, hogy minden kérdésre nem érkezik megfelelő válasz, de a bizakodó hozzáállás sok akadályon átsegíthet – ahogy XVI. Benedek pápa mondta: „aki kis reménnyel indul, az hamar kifárad, aki nagy reménnyel indul, az nem lesz defenzív, nem lesz offenzív, hanem értékközpontúvá válik”. Ezért arra biztatta a résztvevőket, hogy szemlélődjenek, beszélgessenek a felvetett témákról, imádkozzanak. Mint a focisták, szálljanak le egy időre a pályáról, pihenjenek meg, gyűjtsenek erőt. A világ megvárja őket, amíg töltekeznek.
A pénteki program filmnézéssel folytatódott, a bemutatott történet arra adott példát, hogy a lelkiismeretes és becsületes munka minden körülmény között meghozza a várt gyümölcsöket. A napot borozással egybekötött ismerkedés, beszélgetés zárta.
A cél elérése a siker
Szombaton a reggeli ima után az egyensúlykeresés pénzügyi vetületének elemzésére került sor. Kiss Ulrich jezsuita szerzetes színes példákon keresztül mutatta be, hogy az elvekhez és az anyagiakhoz való viszony miket eredményezett Ugandában vagy Németországban, és több szempontból is rávilágított arra, hogy mire kellene nagyon figyelni. Folyamatosan fenntartva a családfő–vállalkozó párhuzamot, a példakép építő erejét emelte ki, ugyanakkor hangsúlyozta a jól meghatározott célok fontosságát. „Nem a siker elérése a cél, hanem a cél elérése a siker” – hangsúlyozta.
Kifejtette: a sikeresség fogalma meglehetősen tág és egyénenként, illetve társadalmanként különböző; a munkavégzés után kialakuló lelki nyugalom csak akkor lehetséges, ha valaki elérte azt, amit tervezett. Nagy tapasztalattal rendelkező vállalkozóként és ugyanakkor szerzetesként megfogalmazott tanácsa: imádkozni kell az igazi célok megtalálásáért.
Felhívta a figyelmet Szent Benedek tanítására, mely szerint „a legkisebbet is meg kell hallgatni”, a folyamatok menet közben történő kiértékelésének fontosságára és a mértékletességre, amely magába foglalja a saját erőforrások felhasználását a célok elérésére, kikerülve a bankok és hitelintézmények által nyújtott, kedvezőnek tűnő, de valójában leláncoló megoldásokat.
Az előadás után Bíró Ernő kolozsvári vállalkozó és családapa tanúságtétele bepillantást adott a vállalkozó és a bürokrácia egyenlőtlen harcába, ahol a hatalmi pozíciókban levő hivatalnokok cinikusan és lekezelően próbálnak minél nagyobb sarcot fizettetni állítólagos mulasztásokért.
A család – vállalkozás téma előadásblokkját követően a résztvevők kiscsoportokban azt a témát fejtették ki, hogy mennyire tartják magukat értékközpontúnak, vagy mennyire sodródnak a trendekkel. Három felvetett kérdés segített az együttgondolkodásban: Mennyire bízza családját/vállalkozását Istenre? Mennyire hagyja magát befolyásolni a „kulturális terror” által? Mennyire jellemző családjára a céltudatosság vagy a közömbösség?
A beszélgetést követő szünet után dr. Vass Levente szakorvos az egyensúly egészségügyi oldalát helyezte a figyelem előterébe. Rövid anatómiai felvezetést követően bemutatta azokat a külső jeleket, amelyekkel a figyelmen kívül hagyott, egyoldalúan kihasznált test próbálja a vészhelyzeteket tudomásunkra hozni. Kitért az ülő munkavégzésből fakadó mozgáshiányra és az élénkítő torna szerepére, a kellő vízfogyasztás szükségességére, valamint a szűrővizsgálatok elhanyagolásának veszélyeire. Utána Nagy Zoltán beszélt az őt ért megpróbáltatásról, amikor a hirtelen jelentkező egészségi problémát a gondviselésre való ráhagyatkozással tudta megélni.
A program szombat délutáni részében Nisztor István bemutatta a bukovinai székelyek nehéz életútját, majd a dél-erdélyi területeken letelepedő emberek mai megpróbáltatásairól, vállalkozási kezdeményezéseiről, a falusi turizmusban rejlő lehetőségeikről beszélt.
Ezt követően került sor a Csíksomlyó oldalában levő keresztút végigjárására, a csoportokba szerveződött férfiak a Kálvária állomásain imádkoztak a magyar családokért és a nemzetért. A nap szentmisével, majd éjszakába nyúló szentségimádással zárult, a résztvevőknek alkalmuk volt a szívüket kitárva megosztani terheiket Jézussal, és megkönnyebbült lélekkel, erős elhatározásokkal tekinteni a jövő felé.
Szerető korlátok
A vasárnapi nap is rövid imával kezdődött, majd Kertész Tibor előadása következett, Szerető korlátok – szigor és engedékenység a gyermeknevelésben címmel. Az előadó három nevelési módszert (a tekintélyelvű, az engedékeny és a jó tanár vagy jó edző modelleket) mutatott be, s részletekben kitért az előnyökre és hátrányokra. Kiemelte: mindhárom eredményes különböző helyzetekben, de a legfontosabb, hogy a szülők példaképekké váljanak gyermekeik számára.
A csíksomlyói kegytemplomban megtartott mise után a kiscsoportos megbeszélésen a résztvevők visszatértek a nevelés témájára, és újból három kérdés fogta közre a gyakorlati életből kiinduló helyzeteket: Mennyire van az édesapa jelen a család életében? Mit jelent a „kölcsönkapott gyermek”? Milyen nevelési elveket alkalmaznak?
A Férjek és édesapák hétvégéje rövid értékelő után férfias kézfogással zárult: az egymásra tekintő szemek és a keményen megrázott kezek magukba foglalták a megosztott személyes érzésekre épült friss barátságokból eredő örömöt, a nehezen kimondható búcsúszavakat és a jövőbeni találkozás reményét. A megerősített csapat visszaállt a pályára, hogy folyassa Istentől kapott küldetését: talán jobban, talán bizakodóbban, de mindenképp eltökéltebben.
Koszta Csaba János
