Farkas Réka
Minden jóhiszemű romániai polgár örömmel figyelte tavaly, hogy hosszú évek után végre kimozdult a holtpontról az oly sokat emlegetett korrupcióellenes küzdelem, sorra kerülnek börtönbe a nagyágyúk, vizsgálat indult olyanok ellen is, akik megvádolását korábban elképzelhetetlennek tartottuk.
Tegnap például a Borbély László elleni bűnügyi vizsgálat jóváhagyásáról szavazott a parlament, de az elmúlt időszakban napról napra robbantak a botrányosabbnál botrányosabb ügyek – s kiderült az is, a nagy román valóság legsötétebb elképzelésünknél is rosszabb. A kiváltságosak szétlopkodtak mindent, röpködnek a kenőpénzként elfogadott eurószázezrek, adócsalásokból összezsákmányolt milliók. Telnek a börtönök az egyszerű halandó számára álomszerű luxushoz szokott nagykutyákkal, s már látható, hosszú még azok sora, akiknek helyet kell teremteni a rácsok mögött.
Régóta vártuk, hogy valaki gátat vessen az országot romba döntő harácsolásnak – csakhogy amint telnek a napok, egyre nyilvánvalóbb, e küzdelem új, nagyon veszélyes szörnyeket szül. Az egekbe emelt korrupciós ügyészség egyik legnépszerűbb és leghitelesebb intézménnyé vált, és szépen lassan önjáróvá, veszélyes hatalommá alakul. Megbünteti a vétkeseket, de eljárhat ártatlanok ellen is, nincs már akadály előtte, nincs bíró, aki meg merné kérdőjelezni javaslataikat, hisz holnap ő is a vádlottak padjára kerülhet.
Amennyire egészségtelen volt éveken át a bűnüldöző szervek tehetetlensége, éppen annyira rossz e gőzmozdonyszerű, mindent elsöprő hév, a korlátlan hatalom, mellyel felruházta őket a külföldi és hazai közvélemény. Vannak egyértelmű ügyek és vannak kétesek – lásd Markó Attila esetét! –, és sajnos e lendület ingatja a jogállam alapjait, az ártatlanság vélelme immár semmit nem jelent, ha rád aggatták a bűnös jelzőt, nem nekik kell igazolniuk vétkedet, hanem neked ártatlanságodat, sőt, előfordulhat, hogy az egyértelmű bizonyítékok sem számítanak. Nem érezheted magad biztonságban akkor sem, ha nem tettél semmit, sokszor megtapasztalhattuk magyar ügyekben: a román Justitia bekötött szeme nem az elfogulatlanságot jelképezi.
Nem véletlen, hogy valódi jogállamokban nagyon jól kiépített, egyensúlyokra alapozott az igazságszolgáltatás. Ha ez az egyensúly felborul – akár a vádnak, akár a védelemnek, akár a döntést kimondó bírónak nagyobb a szava, hitele, tekintélye, mint a többieknek –, veszélybe kerül az igazságosság. Ingoványos terepre tévedt Románia, megtörténhet, kezdeti kilengésről van szó csupán, és helyreáll az egyensúly, de az is, hogy még nagyobb hatalomra tesznek szert a bűnüldözők. A hatalom pedig, főként ha túlzott, veszedelmes. Ma még csak ellenfeleit tünteti rácsok mögé, holnap már ügyészállamot alapozhat.
