Kortárs, reprezentatív, a világra bátran reflektáló színházi előadásokat kínál műsorában a sepsiszentgyörgyi szemle. A maguk műfaján belül maradandó alkotásokat sorakoztatnak fel a kísérőrendezvények is, a márciusi találkozó ezek közt kiemelt jelentőséget szentel a múlt század egyik legmarkánsabb színházi reformerének tartott lengyel művész, Tadeusz Kantor színházi világának.
Az eseménysorozat Kantor munkásságát bemutató kültéri fotókiállítást, három reprezentatív színházi előadás vetítését, és az egykori krakkói Cricot2 színház művészeivel, Teresa és Andrzej Wełminskivel való találkozást kínálja.
A fotográfia megöli az embert címmel nagyszabású fotókon köszönnek vissza Kantor alkotásainak kiragadott pillanatai. Romano Martinis egyfajta képre írt színházi dokumentumsort tár elénk. Az olasz fotoművész és a Cricot2 színház alkotói kapcsolata 1969-ben indult, és húsz évig, Kantor haláláig tartott. Martinis elsőként rögzítette Kantor kísérleti előadásait, majd végigkísérte őt pályáján. Színpadi fényképei nagyban hozzájárultak Kantor és művészete huszadik századra gyakorolt hatásának megértéséhez. A Lábas Házban ingyenesen látogatható rendezvényen leghíresebb előadásainak vetítését is műsorra tűzik.
Tadeusz Kantor (1915–1990) szenvedélyes és öntörvényű művész volt, aki lehántott a színházról minden hagyományos értelemben vett teatralitást, merőben új színházi világot teremtve. Halott osztály című előadásával önálló színházi modell született a 20. századi európai színház legnagyobb felfedezéseinek sorában, és egész művészetének fémjelévé vált. „A művészetben az életet kizárólag az élet hiányával lehet érzékeltetni, a halál szólítása útján, a látszatok, az üresség, az üzenet hiánya segítségével”– vallja Kantor. Számára a halál világa maga az örökkévalóság, az abszolút és tiszta; az élet szféráját ezzel szemben tisztátalannak érezte. Előadásainak karmester- és szertartásmestereként maga is színházi jelenség: fekete öltönyös, fehér inges dirigens jelenléte minden alkotását egyszeri és megismételhetetlen eseménnyé teszi. Előadások helyett inkább emberi rituálékról és a megismerés színházi útjáról beszélt. „Elvetem a formát, s lényegtelen, hogy amit csinálok, az éppen színház, festészet, rajz vagy könyv. Mindegyik különös módon jön létre, ezért bármit csinálhatok. Ez totális művészet. Nem tudom azt mondani, hogy itt végződik a színház és ott kezdődik a festészet. Számomra a kettő egy és ugyanaz”– jegyzi sokrétű elméleti fejtegetései közt.
A március 19-én, csütörtök délután 6 órától nyíló fotótárlatot a Halott osztályból (1976) készült tévészínházi felvétel vetítése követi, melyet Andrzej Wajda rendezett. A Bukaresti Lengyel Intézet közreműködésével létrejövő eseménysorozat különlegessége, hogy a vetítés előtt Kantor egykori munkatársaival, Andrzej Wełmiński és Teresa Wełmińska színészekkel is találkozhatunk. Március 24-én, kedd délután hat órakor vetítik a Wielopole, Wielopole című emblematikus előadást, melyben egy letűnt világ alakjai támadnak fel, akik nemcsak Kantor életét, hanem népe, a Krakkó melletti Wielopole falunak a szenvedéstörténetét is hordozzák. Kantornál, aki apját csak fényképről ismerte, a fénykép egy sajátos jel, a halál jele. A kép – mint mozdulatlanságba dermedt halott – tovább él. E kettősség eredendő teatralitását fedezte fel, azt a sokkoló hatást, melyet az élet és a halál instabil határhelyzete vált ki az emberből, a nézőből. Csütörtökön, 26-án délután öt órakor az esemény címadó előadását, Kantor hattyúdalát is láthatjuk: a Ma van a születésnapom tévészínházi felvétele 1991-ben készült.
A filmvetítések angol nyelvű felirattal zajlanak, a tárlat a Reflex3 fesztivál ideje alatt, március végéig látogatható.
A március 18–31. közt zajló Reflex3 Nemzetközi Színházi Fesztiválnak köszönhetően Sepsiszentgyörgy és Háromszék találkozási ponttá válik Európa kulturális térképén. További részletek a fesztivál honlapján (http://reflexfest.ro) találhatóak.
