1849. július 5.
Lüders főerőinek betörését követően Székelyföld közvetlen veszélybe került. A cári főhadvezér már június 23-án 8000 főnyi különítményt indított Hasford tábornok alatt Háromszék lefegyverzésére.
A támadás pillanatában a Háromszék védelmét ellátó székelyföldi hadosztály nagy területen volt szétforgácsolva, illetve parancsnokának, Gál Sándor ezredesnek csak a besztercei hadosztály maradványai álltak rendelkezésére.
E gyönge erő – mintegy 1500 honvéd –hosszabb tüzérségi párbaj után Eresztevénybe hátrált. Hasford útja megnyílt Sepsiszentgyörgy, illetve Kézdivásárhely felé. Előbbi város június 24-én, majd utóbbi 25-én történt megszállása és a kézdivásárhelyi ágyúgyár feldúlása után Hasford feladatát bevégzettnek tekintve visszaindult Brassóba.
Gál Sándor időközben azonban egyesítette csapatait, és június végén megszállta Háromszék Brassó felé eső határát a Feketeügy vonala mögött.
A Brassó fenyegető közelségében felbukkanó magyar erők felderítésére Lüders ezúttal Adlerberg tábornokot küldte ki egy négy-ötezer fős különítmény élén. Adlerberg július 2-án Kökös és Uzon között megtámadta Gál erőit. A csata lényegében egy hosszan elhúzódó tüzérségi párbaj volt, melyet Gál mintegy 26 lövege vívott az oroszok számban némileg gyengébb tüzérségével. Az ütegek tüzét Gábor Áron személyesen vezette, és jelentős veszteségeket okozott a támadó orosz csapatoknak. Az ágyúöntő székely a csata derekán azonban ágyúgolyótól találva halálos sebet kapott. Részben ennek következtében is a magyar sereg soraiban zavar állt be, majd Gál Sepsiszentgyörgyre húzódott vissza.
A július 2-án vívott csata hírére Lüders leállította előnyomulását Nagyszeben irányába, és visszafordult Brassóba. Hátát Székelyföld felől ugyanis mindenképpen biztosítani kellett. Ezért Adlerberg is parancsot kapott a támadás folytatására.
Az Adlerberg-különítmény július 5-én váratlanul, legalábbis a magyarok számára váratlanul, Sepsiszentgyörgy előtt termett, és rajtaütésszerűen megrohanta Gál csapatait. A csata súlyos magyar veszteségekkel és a hadosztály visszavonulásával végződött Csíkszeredába. Maga Gál ezredes ugyan a tusnádi szorosban jelölte ki az új védőállást, de a vezetésével elégedetlen és a sepsiszentgyörgyi vereséget neki tulajdonító tisztek megtagadták a parancsot. Bemre volt szükség, aki azután a besztercei hadosztály éléről ide érkezve helyreállította a fegyelmet.
A hadműveletekben július 5-ét követően szünet állt be, Adlerberg visszatért Brassóba, amit Bem az erők koncentrálására használt fel. Csíkszeredában mintegy 10 ezer főnyi hadat vont össze.
Közben a szövetségesek is rendezték soraikat. Július elején a Tömösi-szoroson át megérkezett Brassóba Clam-Gallas tábornok osztrák hadteste, amelynek az lett a feladata, hogy Lüders Nagyszeben irányába ismét meginduló támadását fedezze Székelyföld felé. A 8000 főnyi cs.-kir. hadtest támogatására Lüders egy 5000 orosz katonából álló különítményt állított össze Rennenkampf tábornok vezetésével.
Clam-Gallas erői Bem Csíkszeredából előnyomuló hadteste elől két rövid összecsapás (július 20-a Sepsiszentgyörgy és 21-e Illyefalva) után a Barcaságra húzódtak vissza. Bem tábornok ezt követően megkezdte a moldvai expedíciót, míg Székelyföld (Háromszék) védelmének vezetését ismét Gál Sándor vette át.
A Sepsiszentgyörgyön összpontosuló hadosztályt Clam-Gallas július 23-án megtámadta. Az immár harmadik sepsiszentgyörgyi ütközetben Gál szívós kitartással védekezett, s noha a többórás küzdelem után feladni kényszerült állásának kulcsát, Szemerja falut, igazából az ellenség sem érezhette győztesnek magát. Legalábbis ezt bizonyítja, hogy Clam-Gallas a csatát követően ismét a Háromszék határát képező Feketeügy és Olt mögé vonult vissza.
Az osztrák tábornok hadteste csak július végén lendült ismét mozgásba Lüders Székelyföld ellen indított általános támadásának részeseként. Ekkor, 29-én Kézdivásárhelyig nyomult előre, ahonnan két oszlopban folytatta menetét. A főcsoport a Kászon völgyében Kászonújfalun át, míg a másik csoport Sepsiszentgyörgy érintésével Mikóújfalun keresztül tört előre. A kettőnek az útjukba eső magyar erők legyűrése után Csíktusnádon kellett egyesülnie.
Valóban mindkét csoport ellenállásra talált. A kászonújfalusi szorosnál Tuzson őrnagy kis különítménye, Bükszád környékén pedig Gál Sándor szállt szembe augusztus 1-jén a támadókkal. Hősi ellenállás után azonban mindkét magyar csoport vereséget szenvedett. Maradványaik Csíktusnádon egyesültek.
Innen Gál Szentegyházasoláhfalva érintésével Nyárádszeredába húzódott, majd Clam-Gallas üldöző csapatait és Grotenhejlm útjába akadó hadtestének figyelmét kijátszva augusztus 6-áról 7-ére virradóra Kálnál átkelt a Maroson. A Mezőségen áthaladva 9-én megmaradt 2000 emberével Kolozsvárott csatlakozott Kemény Farkas hadosztályához. Ezzel Székelyföld végleg az ellenség kezére került.
BONA GÁBOR
