Tőkés szerint azért szükséges a jelképes politizálás, mert a jelképeknek tartalmuk van: a székely zászló az autonómiát, a március 15-én magasba emelt magyar zászló a szabadságot jelenti. „Akinek a szobra a főtéren, az teret hódít, akinek elviszik a szobrát a főtérről, azt kiszorítják, nemcsak a főtérről, hanem a román társadalomból is” – utalt arra a nagyváradi kezdeményezésre, hogy kerüljön vissza a város főterére a városalapító Szent László szobra. „Ne hagyjuk magunkat kiszoríttatni életterünkből, városainkból. Mi nem vagyunk jövevények, mi idevalók vagyunk, a mi királyunk alapította ezt a várost. Ha valakinek, akkor nekünk van itt keresnivalónk. (…) Folytassuk a reálpolitikát, de folytassuk a jelképes politikát is. Ne hagyjuk, hogy a propaganda, a manipuláció, a forgatókönyvek világában átejtsenek, szembehazudjanak bennünket. (…) Ne hagyjuk, hogy meg­fosszanak bennünket a jelképeink által megjelenített önazonosságunktól” – buzdította a több száz fős nagyváradi hallgatóságát Tőkés László. A Szent László-szobor kérdésére Cso­mor­tányi István, az Erdélyi Ma­gyar Néppárt Bihar megyei elnöke is kitért ünnepi beszédé­ben. Kijelentette: nem csupán egy bronz műalkotás léte a kérdés, hanem az, hogy a nagyváradi magyarság megértesse a város vezetésével: nem fogadja el a másodrangú polgár szerepét. A magyar Or­szág­gyűlés nevében Szabolcs Attila, a nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke a Szacs­vay-szobor előtt mondott beszédé­ben az autonómiát a gyarapodás, a biztonság legfontosabb zálogának nevezte. „Kér­jük az itt élő nemzetek fiait, segítsenek abban, hogy mindannyian felvi­rágoz­tassuk Erdélyt, a Parti­umot, Bánságot. Segít­senek abban, hogy Székelyföld és valamennyi történelmi régió vagy nemzeti közösség megteremthesse a béke szigetét, az autonómiát” – fogalmazott a politikus.