Nehogy valaki azt képzelje, az utóbbi időben elhatalmasodott székely ízek körüli botrány vagy netán a Háromszék független napilap lehet az oka annak, hogy a regionális főfogyasztóvédő Sepsiszentgyörgyre érkezett, és itt tartott sajtótájékoztatót múlt héten. A főfelügyelő határozottan kijelentette: azért jött, hogy az új jogszabályi változásokról beszámoljon, ismertesse a jövőbeni feladatokat, és tájékoztasson a Kovászna megyei hivatal teljesítményéről.
Utóbbiról szinte ódákat zengett, annyira fellendült hatékonysága, mióta Mircea Diacon áll a hivatal élén. Aztán néhány percben ismertette a felvetett témákat, de bő órán át másról volt szó. Mégis, amikor az értekezlet végén egy újságíró arra kérte, összegezzen, ugyanazt mondta, mint először. Következetes a főfelügyelő.
Amikor Sorin Susanu bejött a terembe, az volt az első kérdése: Itt van az az újság, hogy is hívják, a Háromszék? Igen, ott. Aztán az előtte lapuló iratok nagy része a Háromszékhez kötődött, például a lapban megjelent egyik írás román fordításban, kiemelve a számukra kedvezőtlen részeket. No meg ott terültek az újságosbódékban végzett ellenőrzések jegyzőkönyvei. De a főfogyasztóvédő – aki korábban akkor járt itt, amikor a hivatalt befogadó épület falán a két román zászló társaságában elhelyezett, Románia himnuszának első szakaszát tartalmazó táblát felavatták, amint akkoriban fogalmaztak, a normalitás jeleként – most csak a tájékoztatás céljával jött. Mondja ő. Aztán hamar szóba került a Háromszék, mely – tájékozatlanságból, mert szándékosságra nem akar gondolni – félrevezeti az olvasókat, ezért kötelezni fogja, hogy megjelentesse replikáját. A riporter felvetésére – mi az, hogy kötelezni fog? – fennhangon vágta oda: kötelezi a törvény és az Országos Audiovizuális Tanács! (Még a sleppjéhez tartozó egyik brassói román újságíró is csodálkozott ezen.) Az írott sajtóhoz nincs semmi köze az audiovizuális testületnek – kapta meg a választ. Akkor kinek vetik alá magukat? Valakinek mégiscsak el kell számolniuk. Egyedül az újságírói etikának, és ha tévedés történt, bárki élhet a válaszadás jogával.
A főfelügyelő hangoztatta, a „székely ízű” füstölt csontot forgalmazó székelyudvarhelyi céget nem azért bírságolták meg, mert székely ízűként reklámozta termékét – habár mitől székely ízű, amikor külföldön, jelesül Magyarországon állították elő, érvelt –, hanem mert lejárt a szavatossága.
Mint ismert, lapunk korábban teret adott a felháborodásnak, miszerint a magát Cattani felügyelőhöz hasonlító Mircea Diacon megyei irodavezető kijelentette: nincsen székely íz, csak édes, savanyú meg keserű, s egy hírügynökség tudósítójától megkérdezte, kóstolt-e székelyt, hogy tudja, milyen a székely íz. Lapunk reményét fejezte ki, hogy az állam egyik intézményét közröhej tárgyává tevő felügyelőt lefokozzák. A véleménycikk megjelenése nyomán a fogyasztóvédelem emberei megszállták az újságosbódékat, ellenőriztek, jegyzőkönyveket állítottak ki, bírságoltak. Úgy véljük, primitív gondolkodásra vall az ilyenfajta bosszú, és hivatali hatalommal való visszaélés gyanúját veti fel.
Nem volt benne szándékosság, a bódék ellenőrzését már rég tervezték, most jött össze, ez véletlen egybeesés – így a főfelügyelő. Érdekes. S hol a bizonyíték arra, hogy régen elrendelték? Így van, nem hisz nekem? – csattant fel a főfelügyelő. Ígérte, hogy eljuttatja a bizonyítékot – azóta is várjuk.
Aztán a főfelügyelő panaszából kiderült, a Mircea Diacon vezette háromszéki fogyasztóvédelmi hivatal csak a rendőrséggel, csendőrséggel és vámhivatallal ápol jó kapcsolatokat. Más intézménnyel nem sikerül együttműködnie – mondták a tájékoztatón. Vajon miért? Elgondolkodtak-e ezen? Nem értik, mi lehet az oka. Különben a regionális főnök kikelt a közintézmények ellen, volt, amelyiket feljelentette a minisztériumban, s hevesen tiltakozik, neki ne adjanak tanácsot, hogyan végezze vagy ne végezze munkáját. Ha valakinek nincsenek barátai, vajon hol keresendő az ok?
Madarat tolláról, embert barátjáról – szól a közmondás.
