„Több évtizede magyarságomról, a hűségről énekelek és zenélek fellépéseimen. Megrendítő azt tapasztalnom, hogy ezt mások is észrevették” – mondta Tolcsvay Béla. A gitáros, énekes, zeneszerző, szövegíró rendkívül népszerű, az ősi magyar kultúra hagyományaiból és hitvilágából építkező, egyedi stílusú és sokoldalú dalszerzői, előadó-művészi pályája elismeréseként részesült Kossuth-díjban.
„Énekmondónak tartom magam, kicsit olyan a szerepem, mint annak idején Tinódi Lantos Sebestyéné vagy Balassi Bálinté volt. Amikor 1974-től egy szál gitárral is felléptem, rájöttem, mekkora felelősség, mit mondok a színpadon. Kötelességemnek érzem, hogy átadjam az embereknek azt a kulturális irányt és tudást, amit vallok és amiben hiszek. Komolyan vettem azt is, ami a szegedi Móra Ferenc Múzeum homlokzatára van felírva: a közművelődésnek” – fejtette ki Tolcsvay Béla.
Az előadó a hatvanas évek első felében beatzenészként indult, tagja volt a Strangers, majd a Wanderers zenekarnak, aztán az öccsével, Lászlóval és Balázs Gáborral alapított Tolcsvay Trió népzenei motívumokat kezdett beépíteni dalaiba. „1966-ban írtuk meg Lacival első dalunkat, ez volt a Ne menj el, a következő évtől az Express koktélhajón muzsikáltunk, 1968-ban pedig megnyertük a Ki mit tud?-ot, mint folk-beat együttes. A beatzene az angolszász folklóron alapszik, a mi harmóniáink a magyar népdalok világát hozták vissza” – idézte fel a zenész.
Tolcsvay Béla 1973-ban szervezője volt a miskolci első magyar popfesztiválnak, szerepelt a KITT Egyletben (ez volt Koncz Zsuzsa, az Illés együttes, valamint a Tolcsvay és a Trió közös neve), aztán 1973 végén hívták a szerveződő Fonográf együttesbe, de nem ment. „Kresz Albert fotóművész barátommal 1974-ben Erdélybe mentünk, és ott, a Gyimesben találkoztam, mondhatni mélyvénásan azzal a muzsikával, ami aztán meghatározta további utamat.” Miután újjászervezte a Tolcsvay Triót, a hetvenes évek közepétől írt színházi zenét, közreműködött irodalmi esteken, készített daljátékot, testvérével, Lászlóval közösen rockoratóriumot is komponált Magyar mise címmel.
„Nagyon sok embertől tanultam. Arra az összerakott stílusra, amit kialakítottam, komoly hatást gyakoroltak az ősi magyar kultúra hagyományai, hitvilága. Az is Erdélyben, már több mint negyven éve történt, hogy Székelykakasdon egy bukovinai székely asszonytól ízes népi nyelven hallottam Az égig érő fa című népmesét. Az előadás olyan hatással volt rám, hogy elhatároztam, csinálok a gyerekeknek egy zenés mesekönyvet belőle. Később műsorrá alakult, amivel évtizedeken keresztül jártam az országot” – mondta Tolcsvay Béla. Mint hangsúlyozta, utazásai során meghatározó élmény volt számára a nemzeti kultúrákkal való találkozás. „Ennek köszönhetem, hogy megtartottam, milyen ízű a piros-fehér-zöld. Bárhol énekeljek a világban, az emberek azt mondják, nagyon szép lelkű nép élhet ott, ahonnan jöttem.”
Tolcsvay Béla szólóban, valamint a Tolcsvay Trióval is rendszeresen fellép, utóbbiban 1993 óta Czipó Tibor (basszusgitár) és Egri László (szólógitár) a társa.
