A Magyarországon ötven éven át uralkodott Zsigmond királyról és koráról tartott előadást C. Tóth Norbert történész, kutató Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban a Kós Károly Akadémia előadás-sorozat részeként múlt pénteken. Hangsúlyozta, a feltárt források tükrében már nem az a negatív kép mutatkozik a királyról – aki a cseh és német királyi, majd német-római császári címet is megszerezte –, mint ami Thuróczy János krónikája nyomán kialakult.
Luxemburgi Zsigmond szemére vetették, hogy elidegenítette a királyi várakat a hozzájuk tartozó uradalommal. Pénzre volt szüksége a háborúkhoz, és azt a birtokok elzálogosításával tudta megszerezni, no meg híveit is jutalmazta uralkodása első öt évében. Azt is állítják róla, hogy gyűlölték egymást feleségével, Máriával. Azt, hogy egy ágyban aludtak-e, nem lehet bizonyítani, de mindkettő itineráriuma azt mutatja, hogy a háborúkon kívül mindig ugyanazon településen voltak, sőt, Zsigmond első felesége, az 1395-ben elhunyt Mária mellé temettette magát Váradra.
Zsigmond 1368-ban született Prágában IV. Károly német-római császár – Pomerániai Erzsébettel való – negyedik házasságából, tehát felkapaszkodása eleve nem lehetett zökkenőmentes. Apja már 1375-ben házassági szerződést kötött Nagy Lajos király második leánya, Mária hercegnő kezére. Tízéves korától a magyar királyi udvarban nevelkedett. A sors úgy hozta, Nagy Lajos halála után, 1382-ben, mivel az elsőszülött Katalin korábban elhunyt, Máriát királlyá koronázták. A királynő, amint nagykorúvá vált, 1385-ben Zsigmondhoz ment felségül. Kis intermezzóval, szűk két hónapot Kis Károly volt a király. Ugyanis a trónutódlási zűrzavaros állapotokban főleg a köznemesség támogatásával koronázták királlyá az Anjou leszármazottat, aki hamarosan merénylet áldozatává vált. Ekkor polgárháború tört ki, a Horvátiak fogságba vetették Mária királynőt és anyját, utóbbi gyilkosság áldozatává vált. A trónra Kis Károly fiát, László nápolyi királyt hívták meg. A bárók Zsigmondot támogatták, és Magyarország kapitányának nevezték ki, majd 1387-ben koronázták királlyá, miután szerződést kötöttek a hatalom elosztásáról. Utóbb Zsigmond a feltételeket nem teljesítette, s magához ragadta a hatalmat.
Uralkodásának első öt éve bizonytalan volt, de a következő háromban megerősítette hatalmát. Egyszerre három síkon is harcolnia kellett. 1396-ban le akart számolni a törökkel, majd a nikápolyi vereségből okulva rájött, a törökök számára nincs döntő ütközet. Ezért védekezésre rendezkedett be. Következő évben véresen leszámolt a belső ellenzékével. 1401-ben zendülés tört ki, majd 1403–1404-ben polgárháború dúlt az országban. A bárók új királyt akartak keresni, de nem akadt vállalkozó. Zsigmond türelmesen kivárta, amíg visszatérhetett, mert királyra szükség volt: egyedül ő rendelkezett a földbirtokok felett. 1405-ben feleségül vette Cillei/Ciliéi Borbála grófnőt. A következő években Zsigmond megerősítette hatalmát. Miután végleg javára dőlt el a bosnyák háború, Pécsen második felségével együtt megalapította a Sárkányos Társaságot. A lovagrend tagjává 22 bárót fogadtak, e kitüntetés által biztosítva hűségüket. 1410-re annyira megerősödött a király hatalma, hogy öt éven át nem tartózkodott itthon, közben tartották a konstanzi zsinatot.
1410–1411-ben megszerezte a német királyi címet, a koronázásra Aachenben került sor 1414-ben. Ez előszobája volt a német-római császárságnak, amire áhított. De szükségeltetett az is, hogy a pápa Rómában koronázza meg. Igen ám, de akkor három pápa volt éppen. Zsigmond erőfeszítéseket tett az egyház egységének újrateremtésére, és ez végül sikerrel járt. Megvolt az egyetlen pápa, de Rómába több kis államon keresztül vezetett az út, s azoknak a belegyezését mind meg kellett szerezni, ugyanis 1500 fős kísérettel ment a nagy eseményre. Elsősorban Velence engedélyére volt szükség, ami Dalmácia hovatartozása miatt nem volt egyszerű. Végül 1433-ban IV. Jenő pápa császárrá koronázta. Ezt megelőzően még 1420-ban Csehország királyává választatta magát. 1436-ban megkoronázták.
Zsigmond 1437-ben hunyt el. Közben dúlt a Budai Nagy Antal vezette bábolnai parasztfelkelés. Végakarata szerint a váradi székesegyházban temették el első felsége és Szent László király mellé, és Habsburg Albertet választották Magyarország királyává.
