Jól emlékszünk, a romániai változások után hihetetlenül elszabadultak a magyarellenes indulatok. Kilencvenben tüntetésekre került sor a marosvásárhelyi véres márciusi eseményeket megelőzően, de azután is, ahol a felizgatott tömeg magyarellenes jelszavakat skandált, s azt üvöltözte: ,,Murim, luptăm, dar Ardealul nu-l cedăm!..." ,,Meghalunk, harcolunk, de Erdélyt nem adjuk fel!" —, ami komikus is volt, már abban az értelemben, hogy rossz volt a sorrend, azután hogy meghalunk, már aligha harcolhatunk.
Felháborodást keltett akkortájt a magyar zászlók puszta ténye is, jelenléte a március l5-i ünnepeken… Ezután a nacionalista politika visszaszorult a parlamentbe — emlékezzünk csak az állandó Kovászna és Hargita megyei vélt románellenességet harsogó parlamenti vizsgálócsoportokra, majd, ahogy teltek az évek, úgy tűnt, a nacionalista pártok, főként a Nagyrománia Párt és bizonyos xenofób, sovén politikusok (à la Vadim, Funar) hitbizományává válik végérvényesen. Most viszont, március l5-én ismét voltak dühödt magyarellenes tüntetések, Bukarestben is, Kolozsváron is, melyeket egy vasgárdához közel álló szervezet vezényelt. Kolozsváron, pusztán mert magyar zászló volt nála, szélsőségesek véresre vertek egy tizenhét éves magyar fiút, ráadásul a rendőrség épülete előtt. Feltehetjük a kérdést, mi az oka az újfent elszabaduló magyarellenes indulatoknak, amelyek az RMDSZ Koszovó elismerésével kapcsolatos állásfoglalása után törtek ki a parlamentben. A romániai pártok nem tudták elfogadni a magyar álláspontot, s több politikus is követelte az RMDSZ azonnali távozását a kormányból. Aztán látszólag lehiggadtak az indulatok — Tăriceanu miniszterelnök ugyanis nem akarta eltávolítani az RMDSZ-t az amúgy is nehéz helyzetben lévő kisebbségi kormányból —, de az egyenes következményük már látszik, ismét az utcán eszkalálódtak az indulatok, s a már-már elfeledett magyarellenes kirohanások ismételten a román politika előterébe kerültek. Több romániai párt hangadói megint úgy gondolják, hogy a lehetőségként fölmerülő előrehozott választások előtt a magyar kártyát ki lehet és ki kell játszani, mert a magyarellenességgel továbbra is híveket lehet toborozni. Hangsúlyozzuk, hogy a sovén-nacionalista, uszító kitörések már nem csupán a szélsőséges nézeteket hangoztató Nagyrománia Párt vezéreire jellemzőek. S ennek csak részben lehet magyarázata a Koszovó ügyében elfoglalt magyar álláspont. Ismét harsognak az — hittük, végre már megérdemelt helyükre, a szemétdombra kerülő — ordas eszmék. Amiben a legkülönösebb, hogy mind Románia, mind Magyarország ugyanazon katonai és gazdasági szövetségeknek, a NATO-nak és az Európai Uniónak a tagja. De úgy tűnik, ez bizonyos román politikusokat egyáltalán nem zavar...
