Gyerekkoromban, valahányszor rossz álmot láttam, azt is hozzáálmodtam, hogy az egész nem valóság, csak film, melyben ugyebár trükkfelvételek is vannak. Most nap mint nap látván a tévében, mi történik kies hazánkban, sokszor úgy gondolom, az egész csak rossz álom, és várom, hogy felébredjek.
Az élőben közvetített ’89-es forradalom vagy az iraki háború semmi volt a mostani műsorokhoz képest, amikor élő egyenes adásban láthatjuk az igazságszolgáltatás tevékenységét, a szereplők kalandjait és tragédiáját. Mindennap vadonatúj részeket mutatnak. Sztárjaink vannak, annyian, hogy még az amerikaiaknak is adhatnánk kölcsön. A régi, ismert főhősök mellett vadonatújak is, akikről nem is feltételeztük, hogy valaha is az Igazságszolgáltatás egyenesben című műsor főszereplőivé válhatnak. Itt az élet írja a forgatókönyvet, és a valóság veri a filmet. A műfajt tekintve valóságshow-k, de nézhetjük fantasztikus kalandfilmként, amely helyenként horrorba csap át.
Most a Legbecsületesebb kormány című sorozat tizenharmadik – szerencsétlen szám! – részét látjuk, melyben éppen a volt pénzügyminisztert kapcsolták le, akit korrupcióval gyanúsítanak. Eddig a legbecsületesebb kormány tizenhárom miniszterének gyűlt meg a baja az igazságszolgáltatással. A legutóbbi részben azt mutatták, hogy a kormányfő meg akarta védeni a már említett pénzügyminiszterét, Darius Vâlcovot, aki olyan nagyszerű reformokat akart bevezetni, amelyekhez hasonlóra más nemigen lesz képes. Azért is tették meg pénzügyminiszternek, mert igazi tehetség volt, és mindenhonnan pénzt tudott elővarázsolni. Darius tehetségét Románia államkasszája javára is kamatoztathatta volna. Rátermettségét már Slatinán bizonyította polgármesterkedése idején, amikor 400 ezer és egymillió lej közti „jutalékokat” műanyag zacskókban – a maffiás filmek nagyszerű helyszínén, a temetőben – vett át. Mert a halottak nem látnak, és hallgatnak, mint a sír.
Aztán egy mostanában látott részben a feddhetetlenségi ügynökség főnökéről, Horia Georgescuról derült ki, hogy maga sem éppen feddhetetlen. Pedig nagy sikere volt a korrupció elleni harcban. Olyannyira, hogy a bolgár tévések idejöttek Bukarestbe, hogy beszéljenek vele, mert ők sokkal rosszabbul állnak korrupció(el)űzés tekintetében. Megfordult a világ, és nem a románok nézik a bolgár tévét, hanem ők a mi adásainkat a nálunk zajló bűnügyi sorozatok miatt. A végén még elkezdenek románul tanulni. Meg akarták hívni Horiánkat Bulgáriába, hogy beszámoljon ügynöksége kitűnő tevékenységéről. Sajnos, az itthoni lefogottsága miatt most nem lesz erre lehetősége.
Végül az újabb részekben egy ismerős főszereplő lépett fel ismét: a konstancai polgármester. Nem csoda, hiszen jelentős szerepekben láthattuk eddig is. Volt ő Ramszesz, a Napkirály, Szulejmán, de náci tábornok is. Grandiózus felvonulásokat szervezett, női testőrei voltak, akik még a választásokra is elkísérték. Nagy sikere volt, és 2000 óta polgármester, mert a nép szereti az ilyen bohócokat. Több millió euróra rúgó csúszópénzt kapott különféle vállalkozóktól, akik a várossal kötöttek szerződéseket, akárcsak a bukaresti 5-ös kerület polgármestere, Vanghelie, akit szintén bekasztliztak. (A nyomozók szerint olyan 90 millió euróval sáros.) A műemlék konstancai kaszinóra sajnos nem jutott pénz, és romba dől, ahogy a diákok ingázásának kifizetésére sem. Amikor a tanügyi törvényre hivatkozva ezt kérték számon tőle, nemes egyszerűséggel azt mondta: rakom a f… a tanügyi törvénybe.
A most divatos túlélőshow-k mintájára kellene forgatni ezeket az adásokat. Egy- csapatnyi túlélni akaró gyanúsított mindig kéznél van, megbilincselve. A közönség pontozná a szereplőket. Aztán a telefonos vokoslások alapján kiszavaznák őket a műsorból, illetve beszavaznák végleg a börtönbe. A legsikeresebbek ajándékba villamosszéket kapnának, amit a tankszállítmányokkal elhoznának az amerikaiak. A kivégzést élő egyenesben közvetítenék a tévécsatornák.
És aztán jó lenne felébredni.
