Ország-világ lélegzetvisszafojtva leste, hogy a bukaresti parlament jóváhagyja vagy elutasítja az ügyészek kérését, és indulhatnak-e újabb bűnvádi eljárások még két magas rangú szociáldemokrata politikus ellen. A korrupciógyanús ügyeknek már számát sem tudjuk – tavaly ősszel Laura Codruţa Kövesi főügyész 4500-nál is több közepes és magas szinten folyó vizsgálatot említett, de ez csak hozzávetőleges, folyton változó adat –, és ha különböző taktikázással le is lehet fékezni néhányat belőlük, illetve fel is mentenek gyanúba keveredett személyeket, vagy elítélnek ártatlanokat (ne zárjuk ki ezt a lehetőséget, a miénknél sokkal fejlettebb igazságszolgáltatással rendelkező államokban is előfordulnak súlyos tévedések), a leleplezéseket követő felfokozott várakozás beszédesen mutatja, hogy a törvény előtti egyenlőség a huszonegyedik századi Romániában az európai uniós és NATO-tagság ellenére sem valóságos.
A pillanatnyi széljárás szerinti – hol ijedten meghunyászkodó, hol sunyin összezáró – parlamenti szavazások eredményei még inkább rávilágítanak erre. Jelzik, hogy az ország legfelsőbb szerve egyáltalán nem veszi komolyan sem feladatát, sem a választókat, és abban reménykedik, hogy majd csak lejár ez a nagy számonkérési buzgalom, akkor pedig visszatérhet a régi, kényelmes kerékvágásba. Nem baj, ha alkotmányellenes: a képviselőház a napokban visszacsempészte a házszabály-módosító tervezetbe azt a cikkelyt, amely a honatyák amúgy is példátlan mentelmi jogát még inkább megerősítené. Ezt az alkotmánybíróság 2013-ban visszadobta, de lám, nem veszett el, ugrásra készen várakozik a törvényhozási előszobában. A törvények kijátszásában jeleskedő „okos fiúk” és „ügyes lányok” égre forgatott szemekkel várják, hogy elmúljon a vihar, lakjon végre jól a kegyetlen Iustitia.
Természetesen abban reménykednek, hogy őket nem találja el a bekötött szemű istennő – csakhogy a nehezen beindult gépezetet aligha tudják már leállítani. Minden arra mutat, hogy a huszonöt évi rablást és fosztogatást görgető nagy igazságszolgáltatási hullám még nem tetőzött, tehát valószínűleg elsodor még néhány, biztosnak látszó helyen megkapaszkodott vezetőt is, de hosszú évekbe telhet, míg ezek a perek lezáródnak, és a közügyek irányítására megválasztott vagy kinevezett személyek végre megértik, hogy nem az átlagot messze meghaladó fizetéseik kiegészítéséért vannak ott, hanem azért dolgoznak, hogy kiérdemeljék a beléjük fektetett bizalmat.
Akkor várható a bilincscsörgetés megszűnése, a napi győzelmeken vagy vereségeken túlmutató eredmény. Ez már nem csak az egyenlőbbek javát szolgálja.
