Olvasom az egyik román kolléga írását, melyben „nagy mellénnyel” kifogásolja, hogy a szűnni nem akaró magyar irredentizmus azon munkálkodik, hogy Kolozsvár Napoca elnevezése ne maradjon meg, mert az a „Kárpátok géniuszának” nem volt tévedése, s történelmi jelentőségű.
1974-ben Nicolae Ceauşescu akkorra már teljes elnyomó hatalma birtokában azt tehetett az országban, amit csak éppen akart. Minden alkalmat megragadott, hogy nyilvános szereplésekre kivezényelt tömegek előtt mondja el azt a szöveget, amit a pártközpont megírt. Ilyen nap volt 1974. október 16., amikor a város felvette a hajdani Napoca nevet a Cluj mellé. A „Kárpátok géniuszát” kiszolgáló talpnyalók mindent megtettek, hogy főnökük az újságok első oldalára kerüljön.
Egy város nevének megváltoztatása nem kis esemény. Ezt a diktátor is tudta. Talán ennek volt köszönhető, hogy amikor beszédében közeledett a keresztapasági aktus bejelentéséhez, egyre jobban küszködött dadogásával. És ahelyett, hogy Napoca-Cluj-t mondott volna, amit a hazai sajtó hónapok óta sulykolt az olvasókba, a szórendet felcserélve, Cluj-Napocát makogott. Így keresztelt előzőleg már meg több hazai várost, köztük Konstancát, Brassót.
Érdemes elolvasni a másnapi újságokat, melyben elmagyarázzák, hogyan is kell érteni ezt a „keresztelőt”, melynek hozadékát a mai napig is vonszolja Erdély fővárosa.
Az is elgondolkodtató, hogy minden akkortájt újrakeresztelt város rég visszavette történelmi nevét. Tudomásom szerint egyedül Kolozsvár kapcsán ragaszkodnak görcsösen a makogva elkeresztelt városnévhez, ezzel is szentesítve azt a magatartást, amit a város többségi lakosságának vezető gondolkodóinak kellene megváltoztatniuk.
Én csak egy szerény kérdést tennék fel: Románia hivatalos himnusza hogy kezdődik?
Csomafáy Ferenc,
Erdély.ma/Erdon.ro
