A francia helyhatósági választások első fordulója a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) országos beágyazódásával hárompártivá tette a francia politikai életet, a vasárnapi második forduló elsöprő jobboldali győzelme pedig a jobbközép Népi Mozgalom Uniójának (UMP) élére tavaly ősszel visszatért Nicolas Sarkozy volt államfő politikai megerősödését eredményezte.
Az UMP és centrista szövetségesei a helyhatósági választások egyértelmű győztesei: több mint harminc megye vezetését tudták elhódítani a baloldaltól, amire még nem volt példa. A 101 megye közül 64–70-et irányítanak a következő hat évben.
A pártelnök Nicolas Sarkozy volt államfő stratégiája – amely szerint sem a szélsőjobboldalt, sem a baloldalt nem támogatta a jobboldal azokban a választókörzetekben, ahol a jelöltje kiesett vagy lemaradt az első fordulóban – meghozta a gyümölcsét. A szélsőjobboldal egyetlen megyét sem tudott megszerezni, Sarkozy pedig egy csapásra a jobboldali ellenzék elismert vezetője lett, pedig a párt eddig belső személyes csatározásoktól volt hangos. Az UMP stratégiája a szélsőjobboldali tematika átvételével az FN választóinak elhódítására azonban továbbra sem élvez egyértelmű támogatást a jobboldalon.
A választások másik nagy tanulsága a kormányzó szocialisták jelentős veresége. Manuel Valls miniszterelnök azonnal elismerte a baloldal vitathatatlan vereségét. Jelezte: megértette, a franciák üzentek azzal, hogy szerinte túl sok szavazatot adtak a szélsőjobboldalnak. A miniszterelnököt a szociálliberális gazdaságpolitika eddigi eredménytelensége miatt a kisebb baloldali pártok és a Szocialista Párt belső ellenzéke részéről ugyanakkora bírálat érte, mint a jobboldal részéről. Jóllehet Francois Hollande államfő nem kívánja meneszteni Vallsot, a következő napokban minden oldalról kereszttűzben lesz a kormányfő.
Hollande a gazdasági kilábalás jelszavával, valamint azzal az ígérettel nyerte meg 2012-ben az elnökválasztást, hogy a hiperaktív és megosztó Sarkozy elnöksége után nyugodt politikai közéletet teremt. Francoise Fressoz, a Le Monde napilap újságírója szerint az államfő abban bízik, hogy 2017-ig mégiscsak megkezdődik a gazdasági fellendülés, csökken a munkanélküliség, és Sarkozy egyre radikalizálódó hangnemével szemben ismét a nyugodt erőt testesítheti meg. Erre utalnak azok az elnöki források, amelyek szerint Hollande nem kívánt irányt váltani, annak ellenére, hogy megválasztása óta sorozatban negyedik verségét szenvedte el a baloldal.
Megkönnyebbülés és egyben meglepetés a bal- és jobboldal számára is, hogy az egy héttel ezelőtti első forduló „történelmi sikerét” a 25 százalékos eredménnyel a Nemzeti Front nem tudta konkrét eredménnyé változtatni, egyetlen megye irányítását sem szerezte meg. A „politikai életet azonban tartósan felkavarta” a kormányfő szavai szerint Marine Le Pen pártja, a szélsőjobboldalnak ezentúl minden megyében szava lesz a döntéshozatali folyamatokban. Marine Le Pen pedig a 2017-es elnökválasztás egyik esélyes jelöltjének tekintheti magát.
A pártok azonban csatáikat a franciák érdektelensége közepette vívták meg. A választópolgárok alig fele ment el szavazni, annak ellenére, hogy valamennyi párt a voksolás országos jelentőségét próbálta hangsúlyozni a kampányban.
