Örömet jelent a heti két találkozó, az, hogy szólhatnak egymáshoz, megoszthatják örömüket-bánatukat, közösségben fogyaszthatják el teájukat, kávéjukat, néha vendégeket fogadhatnak – Tatár Zsuzsanna nyugalmazott tanárnő Petőfi Sándorról, Bereczki László, Nagybacon nyugalmazott lelkésze pályájáról, hitről, szeretetről vallott –, együtt készülnek ünnepeinkre. Hajlott koruk ellenére nem restellnek farsangkor rikító göncökbe öltözni, s mókázva elfogyasztani az otthonról hozott finomságokat.
A baróti Boróka Nyugdíjaskör lelkes tagjai hétről hétre igazi különlegességgel lepik meg magukat és környezetüket. Most, húsvét előtt a művelődési ház kistermében állították ki és kínálták az utóbbi hetek „termését”. Jelképes összegekért lehetett házi laskát vásárolni (a bő levesre való alig öt lejbe került), ötletes volt a fából készült nyuszi és tojás, a húsvéti motívumokkal ékesített kis terítők, a gyönggyel borított tojás, a tojásgyűjtő szatyrok, a horgolt tojástartók és az asztali díszek is.
Sok kicsi sokra megy, tartja a mondás, s ez most sincs másként: ahogy fogy az áru, lejecskékkel vastagszik a boríték. A pénzből egy fillért nem vesz el senki, mind a közösbe megy, s lesz alapja a tervezett kétnapos kirándulásnak. Célt értek, hiszen kétszeres hasznot hajtottak, az anyagiakon túl örömet szereztek azoknak, akiknek apróságaik szebbé teszik a közelgő ünnepet. (hecser)
