Farkas Réka
Másfél évtized után Marosvásárhely ébredezik. A huszonnegyedik órában végre körvonalazódik egyfajta összefogás, és fontosabbnak tűnik a cél, mint egy-egy párt, szervezet önös érdeke. Három bukásra volt szükség és arra, hogy ráébredjenek, egy negyedik kudarcos próbálkozás a székely főváros végleges elveszítését hozhatja a magyarság számára.
Tizenöt évvel ezelőtt, 2000-ben román polgármestert választott Marosvásárhely, majd az ezt követő mindhárom alkalommal felmerült a közös magyar jelölt indításának lehetősége, ám az ötlet elvérzett a politikusi játszmákban. Mára mintha megtanulták volna, hol vannak a buktatók, és úgy tűnik, tényleg komolyan gondolják az együttműködést. Ébredezik az alázat, amelyről az RMDSZ Maros megyei elnöke is beszélt, és megtalálták a demokratikus, mindenki által elfogadott formát is: előválasztáson keresik meg a legmegfelelőbb, legnépszerűbb magyar politikust, akit aztán mindannyian támogatnak. A három magyar párt vezetői aláírták a szándéknyilatkozatot, leszögezték az előválasztások szabályait, úgy tűnik, minden adott, hogy ismét magyar polgármestere legyen Marosvásárhelynek. Remélhetően később sem csúszik el a kibontakozó megállapodás személyes ambíciókon, ellentéteken.
Az elmúlt időszakban akadt más példája is a magyar–magyar összefogásnak. Az RMDSZ és az MPP közösen lobbizott Strasbourgban a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezte s 51 önkormányzat által elfogadott határozat ügyében, együtt hangoztatták, konszenzus van a magyarság körében Székelyföld autonómiája kapcsán. Sikerült végre olyan képet sugározniuk közösségünkről, amilyenre nagyon rég szükség lenne. Hosszú évek viszálya után nagy sokára stratégiai partnerséget kötött a két nagy, autonómiáért küzdő szervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács is. A jég már tavaly olvadozni kezdett, ám a jelek szerint immár összehangolt munkára vállalkoznak a „romániai magyarság többszintű autonómiája megvalósításáért”.
Csontunkig hatolt a kés, talán erre volt szükség, hogy végre meginduljon az erdélyi magyar politikai életben is egyfajta együttgondolkodási, -működési folyamat. Bízzunk benne, a felismerés valós, nem csupán álca, a szándék őszinte, nem csak hiteltelenné vált, bizalomvesztett pártok, szervezetek, politikusok keresik a túlélési lehetőséget. Talán van remény, hogy a jelentős, nagy célok újra összekovácsolják szétforgácsolt közösségünket.
