Az elmúlt két hétben a közösségi internetes oldalakon, a rádió és a sajtó hasábjain nagyon sok háromszéki és innen elszármazott székely-magyar ember szerezhetett tudomást a hattagú kézdivásárhelyi család kilakoltatási ügyéről, ami végül hála Istennek sikeresen zárult. Időközben több információ is napvilágot látott ezzel kapcsolatosan, de sajnos ezek nem minden esetben fedték a valóságot.
Szeretnék egy átfogó és részleteiben is kiterjedt gondolatsort megosztani erről a nem mindennapi esetről, hisz olyan ügy megoldására kötelezte el magát a Cum Caritate Christi (Krisztus Szeretetével) Egyesület, ami már menthetetlennek, sőt lehetetlennek tűnt.
A hattagú család kilakoltatása a végső szakaszban volt, hiszen a bírósági végrehajtó már az elnapolt időpontot is kijelölte, hogy a kötelező végrehajtás mégsem történt meg, annak köszönhető, hogy Kelemen Kata tanítónővel, a Petőfi Sándor Gimnázium délutáni szeretetiskolai pedagógusával vettük a bátorságot, és megkerestük a lehetőséget, a kiutat ebből a helyzetből: egész várost átfogó gyűjtési akcióba kezdtünk. Időközben nagyon sok önkéntes és jó ember társult ehhez a kezdeményezéshez, így nagyszerű csapatmunka eredményeként, sok nagylelkű adakozónak köszönhetően a begyűjtött összegből (ami az adósság kétharmadát fedte is), kölcsönből és egyesületünk pénzéből kifizettük a közköltség miatt felgyülemlett, pontosan 12 500 lejes adósságot a GospCom felé, mert csak ők voltak érdekeltek a végrehajtót leállítani. A kilakoltatást így sikeresen megakadályoztuk, de a gyűjtést még folytatnunk kell, hogy a kölcsönkért összeget is vissza tudjuk szolgáltatni. A város polgármesteri hivatala csak ezek után vette és vehette kézbe az ügyet, és intézte a család lakásügyét tovább. Természetesen örülök, hogy az ügy mellé álltak ők is, de legjobban annak, hogy Isten segítségével, Krisztus szeretetével és a nagylelkű adakozók támogatásával sikerült egy családot a kilakoltatástól megmenteni.
Hosszú lenne azok nevét felsorolni, akik segítettek ezen a családon, de számukra igaz a Szentírás szava: „Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” (Mt 6, 3–4) Kézdivásárhely egyszerű lakói és ezen ügy szimpatizánsai bebizonyították, hogy létezik még Székelyföldön, itt, Háromszéken politikamentes összefogás, van az emberekben jóérzés és együttérzés, mert a kicsiből is tud adni annak, aki rászorul, aki szükséget szenved. „Jót tenni jó Krisztus szeretetével.” Nem véletlenül választotta mottóul ezt a mondatot a Cum Caritate Christi Egyesület. Áldja és védje meg mindannyiunk életét a minket szerető Isten, és adjon nekünk jóságos szívet és tettre kész kezeket, hogy a gyengét, a nélkülözőt, az elesettet mindig fel tudjuk pártolni. Ezen gondolatok jegyében az egyesület nevében kívánok minden adakozónak és jóakaratú keresztény testvéremnek nagyon boldog húsvéti ünnepet!
Kopácsi Ferenc
kézdialmási római katolikus plébános
