Amióta igazgató vagyok, a legnagyobb gondot az elfogyasztott vízmennyiség jelenti — mondta Slezinger László, a kézdivásárhelyi Gosp-Com Kft. igazgatója. Mint fogalmazott: a fogyasztók abban a tévhitben élnek, hogy ha vízórát szereltettek a tömbházlakásokban, annyit fizetnek, amennyit a vízóra mutat.
Az igazgató ezt megérti, de sajnálja, hogy a jogszabály nem engedi meg a közüzemeknek az egyéni vízóra szerinti számlázást. Hamarosan megalakul a megyei cég, az Aquaserv, melyhez a kézdivásárhelyi vízszolgáltató is csatlakozik, ami majd lehetővé teheti, hogy a lakosságnak kiszámlázott vízmennyiség csökkenjen. A vízár megyeszinten egységes lesz — mondotta.
A jelenlegi jogszabályok alapján a helyi tanács határozatot hozott, miszerint a lakásokban felszerelt vízóra csak elosztó mérőműszer, a közüzemek pedig a lépcsőház alagsorában lévő vízóra szerint számláz. A városban ugyanakkor nem alakultak meg a lakástulajdonosi társulások, rájuk hárulna az a feladat, hogy a közüzemek által kiszámlázott vízfogyasztást elosszák a lakók között. A központi óra és a lakásokban található mérőműszer közötti különbözetet arányosan felosztják a lakók között. Sok panasz adódik abból is, hogy a lakók nem a valós fogyasztást jelentik, illetve nem engedik be a közüzemek alkalmazottait, hogy leolvassák az órákat, vagy valamilyen formában lopják a vizet. Az igazgató lehetetlennek tartja, hogy három személy havonta csupán egy köbméter vizet fogyasszon. Slezinger azt is elmondta, hogy a kinti csőrepedések alkalmával elfolyt vízmennyiséget nem a fogyasztókkal fizettetik meg.
Az igazgató szerint Kézdivásárhelyen 1989 után látványosan csökkent a vízfogyasztás, a negyven kútból jelenleg tizenkettőt használnak. Az utóbbi időben a fogyasztás ugyan növekedő tendenciát mutatott, de a keményítőgyár leállása számukra is nagy kiesést jelent, hiszen az Amylum Rt. havi húszezer köbméter vizet használt el, ami 30 000 lejt jelentett.
