Azon az éjszakán nagyon kevesen aludtak Marosvásárhelyen. A hajdani békés város meghitt hangulata egyik pillanatról a másikra szétfoszlott, helyét a félelem és a kétségbeesés foglalta el. Másnap néhány százan már a kora reggeli órákban összegyűltek a pártok székháza előtt, csatatérre emlékeztető jelenet fogadott mindenkit.
Az úttesten, a járdán szétszórt, félig égett papírlapok, könyvtáblák, széttaposott RMDSZ-jelvények hevertek. A szél fel-felkapott egy-egy zizegő papírlapot, sodorta magával a Hosszú utca felé. Először láttam tömegesen zokogó férfiakat, nőket. Riadt, űzött vadként járták a székház körüli teret. A benti látvány még szomorúbb volt. A hajdani Királyi Tábla hatalmas ajtói bezúzva, mindenhol bokáig ért a papír- és üvegtörmelék. A padláshoz vezető csigalépcsőn tűznyomok, feltört, felfeszített, egymásra dobált vasszekrények minden irodában. A szétvert írógép csonkán, hiányzó betűkkel, lógó szalaggal ma is ott áll az RMDSZ székházában. A fejszecsapások nyomai most is pontosan láthatóak az ajtókon, ablakokon. Pedig segítőkész kezek próbálták eltüntetni a véres hétfő legfájdalmasabb emlékeit. Az a kazán, amellyel eltorlaszolták a bennszorulók a padlásjáratot, Marosvásárhely legújabb kori történetének egyik legszomorúbb „koronatanúja”.
Március 20-án már nyolc órakor gyülekezett a város magyarsága Marosvásárhely főterén. Nem a bosszú, hanem a számonkérés, a felelősségre vonás lehetősége vonzotta az embereket az utcára. Akkor még úgy látszott, a szervezőket, bántalmazókat, a husánggal, fejszével, vasvillával, vasdoronggal felfegyverzett tömeg felbujtóit, a szállítóeszközök irányítóit valóban felelősségre vonja a megye és a város vezetősége! A marosvásárhelyi rádió magyar nyelvű adásában elhangzott a helyi egyházak képviselőinek közös felhívása:
„Alulírottak, a marosvásárhelyi ortodox, római katolikus, református, unitárius, evangélikus és baptista egyházak nevében Krisztus Urunk tanítása, a kereszténység és az igaz emberség szellemében egységesen elítéljük a Marosvásárhelyen 1990 márciusának elmúlt napjaiban és különösen 19-én lejátszódó szégyenletes eseményeket és azokat, akik azt szervezték.
Megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy napjainkban ilyen pogromok szervezése, védtelen nők és férfiak megtámadása – egyszerűen azért, mert más nemzetiségűek, más felfogásúak – lehetséges. Mint Krisztusban testvérek, fordulunk híveinkhez és minden igaz érzésű becsületes emberhez, hogy fejezze ki megvetését az embertelen, erőszakos cselekedetek, a tudatos nemzeti uszítás ellen, tudva azt, hogy aki szelet vet, vihart arat.
Mi, különböző vallásúak, románok, magyarok, németek és mindannyian, mind Isten gyermekei vagyunk. Isten akarata, hogy egyenlő jogokkal, valóban testvérként, szeretetben éljünk. Aki ezeket a jogokat törvényes módon kéri, azt bántalmazni nem lehet. Ettől függ jövendőnk, gyermekeink boldogsága. Ha az erőszakot, az elnyomást, a gyűlöletet vetjük el, a boldogtalanság és a halál vetése fog felnőni belőle. Ezért kérjük híveinket, tartózkodjanak minden erőszakos fellépéstől. Ezért közösen hívjuk fel egyházainkat, lépjenek egységesen Krisztus útjára, kölcsönösen megbecsülve egymást, emlékezve Krisztus Urunk tanítására: amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjetek, ti is úgy cselekedjetek azokkal, mert ez törvény, és ez a próféták tanítása.
A hatóságokat pedig felkérjük a következőkre:
1. Akárhonnan indított erőszakos cselekmények ellen azonnal, késedelem nélkül és hatékonyan lépjenek fel, biztosítva polgáraink testi épségét és biztonságát, valamint törvény szerinti egyenjogúságát, emberi jogaink gyakorlását.
2. Biztosítsuk az egyházi és középületek sérthetetlenségét.
3. Büntessék meg azokat, akik az utóbbi napokban, különösen március 19-én vezették és szervezték a védtelen emberek bántalmazását.
Ezen nyilatkozatunkat az ország békességéért, gyermekeink boldog jövendőjéért tesszük.”
Emberibb, őszintébb felhívás ritkán hangzott el a hazai tömegtájékoztatásban. Érthető, hogy meghallgatásra talált románok, magyarok, németek körében egyaránt. A dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy az RMDSZ, a rádióstúdió magyar adása, a Népújság mindvégig a közeledést, a megbékélést szolgálta!
Délelőtt a marosvásárhelyi rádió az RMDSZ és a megyei Egységtanács magyar képviselőinek türelemre intő felhívását sugározta:
„Az RMDSZ Maros megyei és Marosvásárhelyi Intéző Bizottsága nevében a következő felhívást intézzük Maros megye és Marosvásárhely lakosságához:
Jelentős tömegek tartózkodnak már az utcákon, Marosvásárhely főterén. Megértjük elégedetlenségüket a tegnap történt súlyos események miatt. Felkérünk mindenkit, hogy ne válaszoljanak semmiféle provokációra, őrizzék meg nyugalmukat, hogy cselekvőképesek maradhassunk.
Mi is követeljük a tegnap történt események gyors kivizsgálását, a felelősök példás megbüntetését. Kinyilvánítjuk testvériségünket a marosvásárhelyi román lakosság azon részével, amely nem keveredett bele a tegnapi eseményekbe.
Kérjük Kincses Előd úr lemondatása körülményeinek azonnali felülvizsgálatát és semmisnek nyilvánítását. Felelőssé tesszük a tegnapi események miatt Ioan Judea ezredest, Marosvásárhely municípiumi tanácsának elnökét. Köszönetünket fejezzük ki Ion Iliescu elnök úrnak tegnapi állásfoglalásáért, és kérjük: járuljon hozzá személyesen is a helyzet tisztázásához.
Hangsúlyozzuk, hogy minden körülmények között a törvényesség megőrzése és Románia nemzeti tekintélyének megerősítése mellett szállunk síkra. Kérjük, hogy Ion Iliescu úr, a Nemzeti Egység Országos Tanácsának elnöke, a helyzet rendkívüli súlyosságára való tekintettel, azonnal jöjjön Marosvásárhelyre!
Kérjük a tegnapi magyarellenes pogrom felelőseinek, résztvevőinek szigorú, törvényes felelősségre vonását Ugyanakkor kérjük a Vatra Românească agresszív szervezet törvényen kívüli helyezését.
Tüntetésünk békés jellegű, és minden rendbontást elítélünk, provokációnak tartunk! Megkérjük az üzemek vezetőit, munkásait, hogy ezúttal is a legnagyobb szervezettségről és fegyelmezettségről tegyenek tanúbizonyságot. Az ország és a világ szeme rajtunk van. A mai Maros megyei általános tüntetés egynapos és kizárólag figyelmeztető jellegű. Harcunkat addig folytatjuk, amíg a román néppel egyenlő emberi jogokat – a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség hármas jelszó jegyében – számunkra is biztosítják.”
„A Nemzeti Egységtanács Maros Megyei Tanácsának magyar tagjai határozottan követelik a március 16–17–18–19-i marosvásárhelyi, törvénytelen magyarellenes megmozdulások szervezőinek, résztvevőinek, felelőseinek nyilvános és példás megbüntetését. Követeljük, hogy a megye és a város azon vezetőit, akik nem tettek semmit az események megelőzéséért és megakadályozásáért, váltsák le és büntessék meg.
Felhívjuk a magyarságot, hogy ne vonuljanak ki az utcákra és közterekre, mert provokációnak lesznek kitéve, hanem munkahelyeiken, az iskolákban maradva támogassák követeléseinket. A megyei tanács magyar tagjai, becsületes román társaikkal együtt, nem siklunk el az események fölött, hanem határozott, szervezett intézkedéseket szorgalmazunk. Követeljük Kincses Előd úr alelnöki tisztségének hivatalos megerősítését!”
A szövegekben – nyelvi borzasságuk mellett – nagyítóval sem lehet olyan mondatot találni, amely ne a megbékélést, az annyira áhított testvériséget, közeledést szolgálná. A 28-as számú gyógyszertár magyar és román anyanyelvű gyógyszerészekből, technikusokból, laboránsokból álló, sokat próbált munkaközössége is úgy fogalmazta meg a tiltakozást, hogy abból csak a megbékélés, a kölcsönös megértés szándékának hangját lehet kiolvasni:
„A marosvásárhelyi 28-as gyógyszertár munkaközössége az 1990. március 16-án és 17-én a gyógyszertárban és az előtte levő téren lezajlott szélsőséges megnyilvánulások miatt tiltakozását fejezi ki, és felkéri a kompetens szerveket a történtek kivizsgálására és a valóságnak megfelelő tényállás közlésére, elkerülvén ezáltal a további incidenseket, az elferdített információk felelőtlen terjesztését. (...) Ugyanakkor a leghatározottabban tiltakozunk a Rompres hírügynökség által közölt azon hamis állítás ellen, miszerint gyógyszertárunkban kizárólag magyar nemzetiségű betegeket szolgálunk ki. Mindez nem felel meg a valóságnak, és minden logikától mentes. Ezen állítás összeegyezhetetlen humanitárius hivatásunkkal, a hippokratészi eskünkkel. Szeretnénk bízni abban, hogy egyetlen hírügynökségnek, tömegtájékoztató eszköznek sem áll érdekében, hogy megalapozatlan, ellenőrizetlen hírek és tudósítások közlésével feszültséget teremtsen, és a tömegeket megtévessze. Hiszen mindez a megértés, az együttműködés, a demokrácia, a közös cél szolgálatának kárára válna. Aláírják 16-an, románok, magyarok egyaránt.”
Ezalatt a Nemzeti Egység Ideiglenes Megyei Tanácsának ülése zajlott a hajdani városházán. Ioan Scrieciu nyugalmazott tábornok nyitotta meg az ülést, kérve a tagokat, hogy beszéljenek az emberekkel: térjenek vissza munkahelyükre. A békés tüntetők ilyen jelszavakat skandáltak: Jos cu Judea! (Le Judeával), Vissza Kincsest!, Egyenlő jogokat!, Tűrtünk eleget!, Éljen Smaranda Enache!
Borbély László felolvassa az RMDSZ általános sztrájkra szólító felhívását. A résztvevők követelik a nemzetiségek helyzetének, követeléseinek azonnali és torzításmentes bemutatását a Szabad Román Televízióban. A televíziót és egyes román nyelvű lapokat felelőssé teszik a kialakult súlyos helyzetért, mivel félretájékoztatják az ország közvéleményét, Maros megye román lakosságát. Passzív és kollaboratív részvétele miatt a rendőrség címére is bírálatok hangzanak el. Az okozott anyagi, erkölcsi károkat, súlyos testi sérüléseket ki fizeti meg?
A békés tüntetés résztvevői követelték a Vatra Românească szervezet törvényen kívül helyezését, bűnvádi eljárás indítását mindazok ellen, akik megszervezték a fejszékkel, husángokkal és vasvillákkal felfegyverzett falusi tömegek által elkövetett pogromot. Valamennyi felszólaló követelte, hogy a magyarság őrizze meg méltóságát, ne válaszoljon a provokációkra és az erőszakra. A tüntetők követelték, hogy Ion Iliescu, az ország ideiglenes elnöke, valamint Király Károly, a megyei Egységtanács elnöke azonnal utazzon Marosvásárhelyre.
A 20-ai események rekonstruálásához rendkívül fontos adalékokat szolgáltat a délelőtt fél tizenegykor elkezdődött, a tüntetők és az Egységtanács tagjai közötti tanácskozássorozat. Ekkor még úgy látszott, nem következik be a tragédia. A tüntetők képviselői kijelentették: ha biztosítják elemi jogaikat, azonnal véget vetnek a békés felvonulásnak. Scrieciu tábornok kijelentette: jelenleg még nincs törvényes alkotmány, csak a választások után kinevezett kormány biztosíthatja a jogokat, de biztosan elfogadja a követeléseket! Majd hozzátette: a tegnapi (március 19-e) huligánoktól – így! – az Egységtanács elhatárolja magát, egyeseket le tartóztattak (?!).
Florian Aurel, a Szociáldemokrata Párt Maros megyei elnöke arra kérte a tábornokot, hogy csak arra vállalkozzon, amit biztosan meg tud tenni. Man Nistor pedig arról beszélt, mindannyiunknak megvannak a magunk szélsőségei, majd hozzátette: Középen álltam, megpróbáltam lecsendesíteni a hazugságokat (sic!).
Többször is elhangzott a tüntetők részéről a kérdés: a megye vezetősége tudja-e biztosítani, hogy a mai békés tüntetés provokáció, erőszak nélkül fejeződjék be? Amire egyértelműen igenlő választ kaptak! Majd egy közös nyilatkozat megfogalmazását sürgették, amely tartalmazná: Ki felel a március 19-ei vérengzésért? Ki biztatta fel, hozta be a Görgény-völgyieket? (Maguktól nem jöttek!) Törvény jelent meg a székházak védelméről. Íme, itt az eredmény! A választási kampány előkészítését hogyan biztosítja a megye vezetősége? Külföldi garanciákat és külföldi megfigyelőket kért a város főterén összegyűlt 25–30 ezres tömeg.
(folytatjuk)Azon az éjszakán nagyon kevesen aludtak Marosvásárhelyen. A hajdani békés város meghitt hangulata egyik pillanatról a másikra szétfoszlott, helyét a félelem és a kétségbeesés foglalta el. Másnap néhány százan már a kora reggeli órákban összegyűltek a pártok székháza előtt, csatatérre emlékeztető jelenet fogadott mindenkit. Az úttesten, a járdán szétszórt, félig égett papírlapok, könyvtáblák, széttaposott RMDSZ-jelvények hevertek. A szél fel-felkapott egy-egy zizegő papírlapot, sodorta magával a Hosszú utca felé. Először láttam tömegesen zokogó férfiakat, nőket. Riadt, űzött vadként járták a székház körüli teret. A benti látvány még szomorúbb volt. A hajdani Királyi Tábla hatalmas ajtói bezúzva, mindenhol bokáig ért a papír- és üvegtörmelék. A padláshoz vezető csigalépcsőn tűznyomok, feltört, felfeszített, egymásra dobált vasszekrények minden irodában. A szétvert írógép csonkán, hiányzó betűkkel, lógó szalaggal ma is ott áll az RMDSZ székházában. A fejszecsapások nyomai most is pontosan láthatóak az ajtókon, ablakokon. Pedig segítőkész kezek próbálták eltüntetni a véres hétfő legfájdalmasabb emlékeit. Az a kazán, amellyel eltorlaszolták a bennszorulók a padlásjáratot, Marosvásárhely legújabb kori történetének egyik legszomorúbb „koronatanúja”.
Március 20-án már nyolc órakor gyülekezett a város magyarsága Marosvásárhely főterén. Nem a bosszú, hanem a számonkérés, a felelősségre vonás lehetősége vonzotta az embereket az utcára. Akkor még úgy látszott, a szervezőket, bántalmazókat, a husánggal, fejszével, vasvillával, vasdoronggal felfegyverzett tömeg felbujtóit, a szállítóeszközök irányítóit valóban felelősségre vonja a megye és a város vezetősége! A marosvásárhelyi rádió magyar nyelvű adásában elhangzott a helyi egyházak képviselőinek közös felhívása:
„Alulírottak, a marosvásárhelyi ortodox, római katolikus, református, unitárius, evangélikus és baptista egyházak nevében Krisztus Urunk tanítása, a kereszténység és az igaz emberség szellemében egységesen elítéljük a Marosvásárhelyen 1990 márciusának elmúlt napjaiban és különösen 19-én lejátszódó szégyenletes eseményeket és azokat, akik azt szervezték.
Megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy napjainkban ilyen pogromok szervezése, védtelen nők és férfiak megtámadása – egyszerűen azért, mert más nemzetiségűek, más felfogásúak – lehetséges. Mint Krisztusban testvérek, fordulunk híveinkhez és minden igaz érzésű becsületes emberhez, hogy fejezze ki megvetését az embertelen, erőszakos cselekedetek, a tudatos nemzeti uszítás ellen, tudva azt, hogy aki szelet vet, vihart arat.
Mi, különböző vallásúak, románok, magyarok, németek és mindannyian, mind Isten gyermekei vagyunk. Isten akarata, hogy egyenlő jogokkal, valóban testvérként, szeretetben éljünk. Aki ezeket a jogokat törvényes módon kéri, azt bántalmazni nem lehet. Ettől függ jövendőnk, gyermekeink boldogsága. Ha az erőszakot, az elnyomást, a gyűlöletet vetjük el, a boldogtalanság és a halál vetése fog felnőni belőle. Ezért kérjük híveinket, tartózkodjanak minden erőszakos fellépéstől. Ezért közösen hívjuk fel egyházainkat, lépjenek egységesen Krisztus útjára, kölcsönösen megbecsülve egymást, emlékezve Krisztus Urunk tanítására: amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjetek, ti is úgy cselekedjetek azokkal, mert ez törvény, és ez a próféták tanítása.
A hatóságokat pedig felkérjük a következőkre:
1. Akárhonnan indított erőszakos cselekmények ellen azonnal, késedelem nélkül és hatékonyan lépjenek fel, biztosítva polgáraink testi épségét és biztonságát, valamint törvény szerinti egyenjogúságát, emberi jogaink gyakorlását.
2. Biztosítsuk az egyházi és középületek sérthetetlenségét.
3. Büntessék meg azokat, akik az utóbbi napokban, különösen március 19-én vezették és szervezték a védtelen emberek bántalmazását.
Ezen nyilatkozatunkat az ország békességéért, gyermekeink boldog jövendőjéért tesszük.”
Emberibb, őszintébb felhívás ritkán hangzott el a hazai tömegtájékoztatásban. Érthető, hogy meghallgatásra talált románok, magyarok, németek körében egyaránt. A dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy az RMDSZ, a rádióstúdió magyar adása, a Népújság mindvégig a közeledést, a megbékélést szolgálta!
Délelőtt a marosvásárhelyi rádió az RMDSZ és a megyei Egységtanács magyar képviselőinek türelemre intő felhívását sugározta:
„Az RMDSZ Maros megyei és Marosvásárhelyi Intéző Bizottsága nevében a következő felhívást intézzük Maros megye és Marosvásárhely lakosságához:
Jelentős tömegek tartózkodnak már az utcákon, Marosvásárhely főterén. Megértjük elégedetlenségüket a tegnap történt súlyos események miatt. Felkérünk mindenkit, hogy ne válaszoljanak semmiféle provokációra, őrizzék meg nyugalmukat, hogy cselekvőképesek maradhassunk.
Mi is követeljük a tegnap történt események gyors kivizsgálását, a felelősök példás megbüntetését. Kinyilvánítjuk testvériségünket a marosvásárhelyi román lakosság azon részével, amely nem keveredett bele a tegnapi eseményekbe.
Kérjük Kincses Előd úr lemondatása körülményeinek azonnali felülvizsgálatát és semmisnek nyilvánítását. Felelőssé tesszük a tegnapi események miatt Ioan Judea ezredest, Marosvásárhely municípiumi tanácsának elnökét. Köszönetünket fejezzük ki Ion Iliescu elnök úrnak tegnapi állásfoglalásáért, és kérjük: járuljon hozzá személyesen is a helyzet tisztázásához.
Hangsúlyozzuk, hogy minden körülmények között a törvényesség megőrzése és Románia nemzeti tekintélyének megerősítése mellett szállunk síkra. Kérjük, hogy Ion Iliescu úr, a Nemzeti Egység Országos Tanácsának elnöke, a helyzet rendkívüli súlyosságára való tekintettel, azonnal jöjjön Marosvásárhelyre!
Kérjük a tegnapi magyarellenes pogrom felelőseinek, résztvevőinek szigorú, törvényes felelősségre vonását Ugyanakkor kérjük a Vatra Românească agresszív szervezet törvényen kívüli helyezését.
Tüntetésünk békés jellegű, és minden rendbontást elítélünk, provokációnak tartunk! Megkérjük az üzemek vezetőit, munkásait, hogy ezúttal is a legnagyobb szervezettségről és fegyelmezettségről tegyenek tanúbizonyságot. Az ország és a világ szeme rajtunk van. A mai Maros megyei általános tüntetés egynapos és kizárólag figyelmeztető jellegű. Harcunkat addig folytatjuk, amíg a román néppel egyenlő emberi jogokat – a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség hármas jelszó jegyében – számunkra is biztosítják.”
„A Nemzeti Egységtanács Maros Megyei Tanácsának magyar tagjai határozottan követelik a március 16–17–18–19-i marosvásárhelyi, törvénytelen magyarellenes megmozdulások szervezőinek, résztvevőinek, felelőseinek nyilvános és példás megbüntetését. Követeljük, hogy a megye és a város azon vezetőit, akik nem tettek semmit az események megelőzéséért és megakadályozásáért, váltsák le és büntessék meg.
Felhívjuk a magyarságot, hogy ne vonuljanak ki az utcákra és közterekre, mert provokációnak lesznek kitéve, hanem munkahelyeiken, az iskolákban maradva támogassák követeléseinket. A megyei tanács magyar tagjai, becsületes román társaikkal együtt, nem siklunk el az események fölött, hanem határozott, szervezett intézkedéseket szorgalmazunk. Követeljük Kincses Előd úr alelnöki tisztségének hivatalos megerősítését!”
A szövegekben – nyelvi borzasságuk mellett – nagyítóval sem lehet olyan mondatot találni, amely ne a megbékélést, az annyira áhított testvériséget, közeledést szolgálná. A 28-as számú gyógyszertár magyar és román anyanyelvű gyógyszerészekből, technikusokból, laboránsokból álló, sokat próbált munkaközössége is úgy fogalmazta meg a tiltakozást, hogy abból csak a megbékélés, a kölcsönös megértés szándékának hangját lehet kiolvasni:
„A marosvásárhelyi 28-as gyógyszertár munkaközössége az 1990. március 16-án és 17-én a gyógyszertárban és az előtte levő téren lezajlott szélsőséges megnyilvánulások miatt tiltakozását fejezi ki, és felkéri a kompetens szerveket a történtek kivizsgálására és a valóságnak megfelelő tényállás közlésére, elkerülvén ezáltal a további incidenseket, az elferdített információk felelőtlen terjesztését. (...) Ugyanakkor a leghatározottabban tiltakozunk a Rompres hírügynökség által közölt azon hamis állítás ellen, miszerint gyógyszertárunkban kizárólag magyar nemzetiségű betegeket szolgálunk ki. Mindez nem felel meg a valóságnak, és minden logikától mentes. Ezen állítás összeegyezhetetlen humanitárius hivatásunkkal, a hippokratészi eskünkkel. Szeretnénk bízni abban, hogy egyetlen hírügynökségnek, tömegtájékoztató eszköznek sem áll érdekében, hogy megalapozatlan, ellenőrizetlen hírek és tudósítások közlésével feszültséget teremtsen, és a tömegeket megtévessze. Hiszen mindez a megértés, az együttműködés, a demokrácia, a közös cél szolgálatának kárára válna. Aláírják 16-an, románok, magyarok egyaránt.”
Ezalatt a Nemzeti Egység Ideiglenes Megyei Tanácsának ülése zajlott a hajdani városházán. Ioan Scrieciu nyugalmazott tábornok nyitotta meg az ülést, kérve a tagokat, hogy beszéljenek az emberekkel: térjenek vissza munkahelyükre. A békés tüntetők ilyen jelszavakat skandáltak: Jos cu Judea! (Le Judeával), Vissza Kincsest!, Egyenlő jogokat!, Tűrtünk eleget!, Éljen Smaranda Enache!
Borbély László felolvassa az RMDSZ általános sztrájkra szólító felhívását. A résztvevők követelik a nemzetiségek helyzetének, követeléseinek azonnali és torzításmentes bemutatását a Szabad Román Televízióban. A televíziót és egyes román nyelvű lapokat felelőssé teszik a kialakult súlyos helyzetért, mivel félretájékoztatják az ország közvéleményét, Maros megye román lakosságát. Passzív és kollaboratív részvétele miatt a rendőrség címére is bírálatok hangzanak el. Az okozott anyagi, erkölcsi károkat, súlyos testi sérüléseket ki fizeti meg?
A békés tüntetés résztvevői követelték a Vatra Românească szervezet törvényen kívül helyezését, bűnvádi eljárás indítását mindazok ellen, akik megszervezték a fejszékkel, husángokkal és vasvillákkal felfegyverzett falusi tömegek által elkövetett pogromot. Valamennyi felszólaló követelte, hogy a magyarság őrizze meg méltóságát, ne válaszoljon a provokációkra és az erőszakra. A tüntetők követelték, hogy Ion Iliescu, az ország ideiglenes elnöke, valamint Király Károly, a megyei Egységtanács elnöke azonnal utazzon Marosvásárhelyre.
A 20-ai események rekonstruálásához rendkívül fontos adalékokat szolgáltat a délelőtt fél tizenegykor elkezdődött, a tüntetők és az Egységtanács tagjai közötti tanácskozássorozat. Ekkor még úgy látszott, nem következik be a tragédia. A tüntetők képviselői kijelentették: ha biztosítják elemi jogaikat, azonnal véget vetnek a békés felvonulásnak. Scrieciu tábornok kijelentette: jelenleg még nincs törvényes alkotmány, csak a választások után kinevezett kormány biztosíthatja a jogokat, de biztosan elfogadja a követeléseket! Majd hozzátette: a tegnapi (március 19-e) huligánoktól – így! – az Egységtanács elhatárolja magát, egyeseket le tartóztattak (?!).
Florian Aurel, a Szociáldemokrata Párt Maros megyei elnöke arra kérte a tábornokot, hogy csak arra vállalkozzon, amit biztosan meg tud tenni. Man Nistor pedig arról beszélt, mindannyiunknak megvannak a magunk szélsőségei, majd hozzátette: Középen álltam, megpróbáltam lecsendesíteni a hazugságokat (sic!).
Többször is elhangzott a tüntetők részéről a kérdés: a megye vezetősége tudja-e biztosítani, hogy a mai békés tüntetés provokáció, erőszak nélkül fejeződjék be? Amire egyértelműen igenlő választ kaptak! Majd egy közös nyilatkozat megfogalmazását sürgették, amely tartalmazná: Ki felel a március 19-ei vérengzésért? Ki biztatta fel, hozta be a Görgény-völgyieket? (Maguktól nem jöttek!) Törvény jelent meg a székházak védelméről. Íme, itt az eredmény! A választási kampány előkészítését hogyan biztosítja a megye vezetősége? Külföldi garanciákat és külföldi megfigyelőket kért a város főterén összegyűlt 25–30 ezres tömeg.
(folytatjuk)
