Mostan régi húsvétokról álmodom

2015. április 4., szombat, Máról holnapra
Váry O. Péter

A gyermekkor ízei a legszínesebbek.
Nem emlékszem rá, és már nincs is, aki elmesélje. Minden bizonnyal engem is, mint minden karon ülő, büszke csemetét, Édesapám avatott be első locsolókalandomba. Minden bizonnyal verset is tanítottak nekem, ebben talán Édesanyám vette ki leginkább részét.

Amolyan ártatlan-gyerekes rigmus lehetett, amit gügyögve-dadogva valahogy kinyög az emberpalánta, akkor még szégyenérzettől mentesen, de szereplési vágytól sem fűtötten. Csak úgy, mint aki tudomásul veszi, hogy ez is velejárója az életnek. Ami akkor még csupa boldogságnak tűnt, csupa játéknak, csupa szórakozásnak.
Akkoriban jelent meg az alumínium ötlejes. Fura pénzdarab volt, súlytalan, és ha az ember sokáig melengette tenyerében, utána még több ideig súrolhatta a csap alatt a tenyérhez ragaszkodó feketeséget. Nem ekkor tettem szert életem első keresetére, de ekkor tapasztaltam meg a könnyű pénzszerzés módját: kicsi vers, kicsi kölni (Édesanyám legfinomabb parfümjét mindig csak módjával szabadott használni, hogy jövőre is maradjon), fizetség érte a piros tojás és a tenyérbe csúsztatott peták. Alig-tizenévesen azt hittem, a komédiásnak legkönnyebb az élete. Akkor még nem tudtam, milyen az, mikor sírva is nevettetni kell. És hogy mennyire megkeseredik harmadnapon a szájban a főtt tojás íze.
Később a listázás szerzett örömet. Az ünneplőbe öltözött, vaskosabb tréfa okán akár többször is átöltözött lány szobájában, a házi sütemény és az akkoriban divatos, házi tojáslikőr után elő a belső zsebből a többrét összehajtogatott papirost, és nevek olvasása nélkül a döntés meghozatala: innen hova tovább? Hozzá nem megyünk, hozzá sem, ő sem érdemli meg, igen, hozzá beugorhatunk, és persze, őt nem hagyhatjuk ki. Esetleg kis vita is. És természetesen később sem árultuk el, ki került feketelistára, ki nem. A titok része volt a szertartásnak.
Aztán eljött az idő, mikor karon ülő büszke csemetémet Nagyapjával útra indítottam, és eljött az is, hogy kezét már nem volt, aki: én kellett fogjam. A locsolóverset ugyanúgy Édesanyja tanította neki, kölnivízből ugyanúgy módjával kellett használni. Csak a piros tojás válott előbb színessé, majd ismét pirossá, de most már írottá. Néhányat a szebbek, az emlékezetesebbek közül egy üvegedény őriz, ami ma haszontalan tárgy, holnap az emlékezet rostáján fennakadt töredék.
Egykor majd ezek adják meg a gyermekkor ízeit, színeit.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 520
szavazógép
2015-04-04: Közélet - Farkas Réka:

Pert nyert az MPP (Bíróságon a magyar himnusz)

Nem kell kifizetnie a Magyar Polgári Pártnak (MPP) a magyar himnusz elénekléséért kirótt 5000 lejes büntetést a sepsiszentgyörgyi bíróság alapfokú ítélete szerint.
 
2015-04-04: Közélet - Fekete Réka:

Ötletkavalkád az iskolákban

Egyfajta ötletbörzének is beillik az a színes programkínálat, amelyet a háromszéki iskolák diákjai és tanárai kitaláltak és megszerveznek a kedden kezdődő Iskola másként héten. Húsvét harmadnapja hivatalos szabadnap a tanügyben, de az iskolák maguk dönthetnek arról, hogy kedden megtartják-e a tervezett programokat vagy átütemezik más időpontra.