Túlságosan nagy ugyanis a bizalmatlanság ahhoz, hogy egyszerűen elhiggyük, amit a már sokszor hazugságon ért Victor Ponta kormányfő állít a vártnál jobban alakuló államháztartási bevételekről. Talán inkább az lehet az ok, hogy a szociálemokraták népszerűsége a vártál rosszabbul alakult: a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint már a liberálisok alá csúsztak, és ezt csak maguknak köszönhetik. Az a párt, amely három éve (újra) hatalmon van, inkább korrupt kiskirályairól, az ötletszerű, kapkodó és ellentmondásos „reformokról” híres, mintsem alaposan előkészített és megfontolt döntéseiről, nehéz tehát elhinni, hogy vezetője ezúttal kivételesen az ország javáért megy szembe az eddig kritika nélkül követett nemzetközi pénzintézetekkel.
Jó lenne ebben a régóta várt önállóságot felfedezni, de valószínűleg csak választási megfontolásokról van szó. Egy-két fedezet nélküli populista intézkedéstől a baloldal még sohasem hátrált meg, és az áfacsökkentés híre pillanatnyilag enyhít az SZDP megítélésén, jövőben pedig – a választási évben – már érződnie is kell. Ezt ellenőrizni fogják, mert korántsem biztos a hatás, ráadásul még kérdéses, hogy az egyensúly kedvéért mit emelnek meg a másik oldalon. Egyelőre csak az ingatlanadókról esik szó – milyen jellemző ez is, hiszen a pártalapító Ion Iliescu szerint a tulajdon „egy szeszély”, s bár ifjú követői a posztkommunista jelzőt már sértőnek érzik, láthatóan csak saját vagyonukat féltik, a kisemberé, a pánkósütőé rámehet az adósságra, büntetésre –, de az később derül ki, hogy az államháztartásban keletkező lyukak mekkorák lesznek.
Vannak gazdasági elemzők, akik emiatt rövidlátással vádolják a kormányfőt, de olyanok is, akik szerint igenis, messzire tervez: mert ha mégis elveszíti a hatalmat, utódja fizeti meg az árát (kisebb bevételekből nehéz lesz országot fejleszteni), és ez megint csak neki kedvez. Egy biztos: nem a lakosság terheinek könnyítése a cél. Az csak az álca, ami mögül még előugorhat a szörny.