A napokban óvodások és kisiskolások hada lepte el a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot, a Szé­kelyföldi vadászati kiállítást, többször is megtelt a nézőtér a Tamási Áron Színházban, a Cimborák Báb­szín­ház­ban, a Háromszék Táncegyüttes előadásain. Szinte nincs olyan sepsiszentgyörgyi iskola, ahol a mentőszolgá­lat munkatársai ne tartottak volna bemutatót, amelynek lényege tudatosítani a gyermekekben, hogy olykor egy hajszálon múlik az életmentés, ezért az elsősegélynyújtás alapjait fontos lenne mindenkinek ismernie.
Az Ady Endre Általános Isko­lában már az első napokban csapatépítő tréninget tartottak, ami a későbbi programokon hasznosnak bizonyult, és míg a Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákjainak nagy hányada a helyszínen ismerkedett közeli és távoli helyek, valamint más országok nevezetességeivel, az állomási iskolában megtartották az országok napját, a Gödri Ferenc Ál­talános Iskolával és a Mihai Viteazul Főgimnáziummal közösen készítették el tíz ország ismertetőjét.
Olyan az iskola, mint egy bolhászsák, nagy a nyüzsgés, szinte alig lehet követni a programokat, de így van jól, szükség van erre, és a diákok a szervezésben is bőségesen kiveszik a részüket – mondta lapunknak Kondor Ágota, a Szé­kely Mikó Kollégium igazgatója. Ebben az iskolában tematikus napokat tartottak a héten, főszereplő volt a zene, kultúra, sport és a tudomány, két osztály pedig részt vett az Engem is érdekel az építészet programban, amelyben építészek vezetik be a diákokat a szakma rejtelmeibe.
A Plugor Sándor Művészeti Líceumban hangsúlyosan volt jelen az egészségre nevelés, a Váradi József Általános Iskola diákjai többek között fogorvosi rendelőbe, kisállatkórházba, a csokoládégyárba látogattak, és megtartják a Váradi-napokat, a magyar költészet napja alkalmából pedig meghívottjuk a Mácsafej zenekar. A Nicolae Colan Általános Iskolában egymást érik a vetélkedők, a Speciális Is­kola korábbi évekhez hasonlóan a város több tanintézményével közösen szervezte programjait, a Puskás Tivadar Szakkö­zépiskolában erre a hétre esnek a Puskás-napok, a szakiskolák többségében a vetélkedőkön, filmvetítésen, vállalatok látogatásán a fő hangsúly.
Az óvodák sem ülnek tétlenül, hol­napra elkészülnek a rajzkiállítások a héten bejárt helyszínek, események illusztrálásával, a Hó­fe­hér­ke Napközi Otthon­ban mesekönyvet is összeállítanak a gyermekek meséiből, több helyen készítenek salátatálat és beszélnek az egészséges táplálkozásról.
A falusi iskolák kevesebb mozgási lehetőséggel rendelkeznek, mert utazniuk kell ahhoz, hogy megnézzenek egy előadást, meglátogassanak egy múzeumot, a programok lebonyolítására pedig nincs pénze az iskoláknak, a költséggel járó tevékenységeket a szülők, jobb esetben az iskola alapítványa finanszírozza, de azért a vadászmúzeum, a színházi és néptáncelőadások, a közeli nevezetességek számukra is célpontot jelentenek. A zalániak a tűzoltóság munkájával is megismerkedtek, az uzoniak templomokat, múzeumokat látogattak, kézműves-foglalkozásokat szerveztek, a bodoki iskolában sok a sportvetélkedő, de a hagyományok megismerésére is hangsúlyt fektetnek, Oltszemen népi gyermekjátékokkal ismerkedtek, a mikóújfalusiak színházba, a Háromszék Tánc­együttes előadására, a vadászmúzeum megtekintésére érkeztek Sepsiszent­györgyre.
Lehetetlen mindent felsorolni, még lehetetlenebb tudósítani az Iskola másként hét minden háromszéki programjáról, az ellenben biztos, mindenütt kihasználták a helyi adottságokat, és megpróbálták minél hasznosabban, ugyanakkor szórakoztatóan szervezni a keddi szabadnappal csonkahétté változott háromnapos időszakot.