A román állam az igazságügyi rendszert, a korrupcióellenes ügyészséget eszközként használja fel arra, hogy megakassza a restitúciós folyamatot, újból államosítson már visszaszolgáltatott ingatlanokat – állítja a Kossuth rádió Határok nélkül című műsorának adott interjújában Markó Attila, aki szerint igazságtalanul vonták őt felelősségre Romániában, nem is akar visszatérni ide, Magyarországon kezd új életet.
A 47 esztendős Markó Attila vallja: csupán kormányhatározatot hajtott végre, amikor az illetékes bizottság tagjaként az erdélyi református egyháznak visszaszolgáltatta a kommunisták által 1948-ban elkobzott Székely Mikó Kollégium épületét. Emiatt háromévi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték tavaly novemberben. Pár napra rá egy másik ügyben az ügyészség tanúként akarta kihallgatni, de attól tartott, hogy gyanúsítottá válik, ezért maradt Magyarországon. Azóta ejtették ezt a vádat, de a múlt héten újat fogalmaztak meg a restitúciós bizottság nyolc tagja, köztük a sepsiszentgyörgyi képviselő ellen. Közben Markó Attila lemondott parlamenti mandátumáról és mentelmi jogáról – de Bukarestbe nem akar visszatérni, mert úgy véli, hogy a Mikó-perben hozott döntéssel a román igazságszolgáltatás kisiklott, félreértelmezett és szándékosan manipulált módon kezdett viszonyulni bizonyos kérdésekhez. „Nem tudtam vállalni, hogy ezzel a rendszerrel szemben szélmalomharcot vívjak (…) Egyetlen percig sem kételkedtem abban, hogy a korrupció elleni küzdelmet végig kell vinni Romániában. Aki korrupt, azt el kell ítélni, viszont nem hiszem azt, hogy ezzel a hullámmal a nyulat bokrostul ki kell lőni”. Azt nem tartja jogszerű eljárásnak, hogy ha egy testületben valaki korrupciós cselekményt követ el, azért a testület egésze feleljen, és nem tartja helyesnek, „hogy most már mindenkit kivétel nélkül csak előzetesben tudnak kivizsgálni”.
Emlékeztetett: a Székely Mikó Kollégium ügyében egy érvényben lévő jogszabályt alkalmaztak, de a bírósági ítélet nyomán az ingatlan visszakerült az államhoz. „Ha a román állam a bíróságot felhasználva államosít vissza épületeket, akkor gyakorlatilag nincs biztonságban semmi, sem ember, sem épület. Bármit elvehetnek és bárkit bezárhatnak” – fejtette ki. Markó szerint az állam az igazságügyi rendszert és a korrupcióellenes ügyészséget fel akarja használni a kommunista időszakban önkényesen elvett javak, ingatlanok visszaszolgáltatási folyamatának megfékezésére. Románia még a kilencvenes években felvállalta a teljes vagyon-visszaszolgáltatást, de ez nagyon hosszú időbe telik, és rengeteg pénzbe kerül. Ha az ország ezt nem bírja el, akkor már a kilencvenes években részleges kárpótlást kellett volna kínálnia: visszaadja a legfontosabb ingatlanokat, és a volt tulajdonosokkal megegyezve zár le kártérítési ügyeket. Markó úgy véli: magát a rendszert kellett volna másként felépíteni, nem pedig burkoltan, az igazságszolgáltatás kezével leállítani a folyamatot. Ha Románia huszonöt évvel ezelőtt politikai vállalást tett ez ügyben, akkor azt valamilyen módon tovább kell vinnie – szögezte le. Azt rendkívüli módon sérelmezi, hogy az egyik ügyben úgy kérték előzetes letartóztatását, hogy tudták: nem volt ott azon az ülésen, amelyen állítólag törvénytelen döntés született.
Arra a kérdésre, hogy mit tenne, ha európai vagy nemzetközi elfogatási parancsot adnának ki ellene, Markó azt felelte: „a magyar állam több ízben és több formában is tudtomra adta, hogy nem engedi el a kezemet, mert a magyar állam is úgy értékeli, hogy ebben a kérdésben szó sincs bűncselekményről. Ez magyar ügy, önmagában az, hogy egy magyar embert jogtalanul meghurcolnak, közös ügy a magyar állam szempontjából”. Közölte: Budapesten kezd új életet; egyébként az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett. Végül kijelentette: még mindig lát esélyt arra, hogy Romániában a dolgok letisztulnak, véget érnek a visszaélések, és az igazságügy valóban igazságot tud szolgáltatni.
