Karcsi azt mondta Kobaknak, hogy csak akkor barátkozik vele, ha visz neki egy rágógumit.
Kobak másnap vitt Karcsinak egy rágógumit. Karcsi erre megmutatta Kobaknak az ujját, ahol a tegnap belevágott.
– Honnan van bicskád? – csodálkozott Kobak.
– Megmondtam Jancsinak, hogy csak akkor barátkozom vele, ha nekem adja a kisbicskáját.
– És Jancsinak honnan volt bicskája?
– Az apukájától kapta, amiért nem verekszik többet. Azt mondta neki az apukája: „Jancsi, ha nem verekedel többet, megkapod a kisbicskát.”
– Én sem verekszem többet – mondta Kobak –, de én csak jövő nyáron fogok kapni kisbicskát, mikor kirándulni megyünk, mert addigra nagy leszek és ügyes. Meglátod, egyszer sem fogok belevágni az ujjamba!
– Ha dicsekedsz, nem barátkozom veled.
– Azt mondtad, hogy ha hozok rágógumit, akkor barátkozol velem.
– Azt mondtam, de te dicsekszel.
– Te dicsekszel a bicskáddal, igenis!
– Nem barátkozom veled!
– Akkor add vissza a rágógumit!
– Már elrágtam.
– Akkor barátkozzál!
– Ha behunyod a szemed, és azt mondod: „Kukurikú!” – akkor barátkozom.
– Kukurikúú!
– Kakas! Kakas!
– Ne csúfolódj. Ez már nem jár. Akik barátkoznak, azok nem csúfolódnak!
– De csúfolódnak. Zoltánka is csúfolja Katikát, de tegnap láttam, hogy ezüstpapírt adott neki.
– Ezt csak úgy mondod.
– Menj, kérd el tőle az ezüstpapírt. Ha elkéred, nem csúfollak többet.
– Katika, akarsz velem barátkozni?
– Akarok.
– Akkor add nekem az ezüstpapírodat, amit Zoltánkától kaptál. Ha nekem adod az ezüstpapírodat, barátkozom veled.
– Ha összebarátkozunk, neked adom.
– No jó, akkor előbb barátkozzunk. Te hány kiló vagy?
– Én huszonkettő. És te hány centi?
– Egy méter tizenhét. Tegnapelőtt mértek meg. Másfél centivel nagyobb vagyok.
– De nekem van vízfestékem.
– Nekem is van, és színes ceruzám is van.
– De nekem plasztelinem is van.
– Nekem is, és gyúrtam belőle fazekakat meg tányérokat.
– Én meg kacsát.
– Igazi kacsát?
– Igazit. A csőre piros.
– De te félsz az injekciótól, én meg nem félek!
– De én nem félek a sötétben este!
– Én sem. Egyedül sem félek. Én a másik szobában alszom egyedül.
– De én a doktor nénitől sem félek.
– Én sem.
– Te sem? Akkor mi barátok vagyunk.
– Ühüm.
– Ha akarod, neked adom az ezüstpapírt.
– Nem kell. Mi nem azért vagyunk barátok. De ha akarod, adok neked egy rágógumit.
– Igazán? Csak úgy?
– Csak úgy. Hát nem vagyunk barátok?
– De.
– Hát akkor! Nesze.
Odajött Karcsi.
– Hol az ezüstpapír? Ha nem kérted el, csúfollak.
– Nesze egy rágógumi. De veled nem barátkozom. Katikával barátkozom. Mert ő sem fél a doktor nénitől. És adtam neki rágógumit, csak úgy. Mert ő is barátkozik velem, csak úgy. De neked csak rágógumit adok.
Kobak egész este Katikával játszott, oda sem figyelt Karcsira, hiába csúfolódott.
