Miért csak most, 2015 közepén fontos a nyitás, az alázat, az emberek bizalmának visszanyerése? És ami a leginkább hiányzott: mi vezetett a jelenlegi helyzethez, miért veszítette el annyiak bizalmát az érdekvédelmi képviselet, hol hibázott? A gyógyulás nemcsak a diagnózis felállításával kezdődik, hanem a betegség okainak felkutatása is szükséges. Hogy ne ismétlődjék meg a baj, ne kövessék el újra ugyanazon hibákat. Fontos az új, fiatal generáció megszólítása, ám még ha ez sikerül is, a mostanság szavazati jogot nyerők nem pótolhatják azokat a százezreket, akik az elmúlt évtizedekben csalódtak a szövetségben. Őket visszanyerni nagyon nehéz lesz, még akkor is, ha az egyik kivált kispárt, az MPP elnöke megtette hűségesküjét a kongresszuson. Követi őt a teljes tagsága, százezernyi szavazója, vagy árulót lát benne? Ezek a kérdések a levegőben maradtak, az ünnepi mámor, az erő, egység felmutatása nem engedte a problémák velejének boncolgatását.
Komoly munka folyt a háttérben az elmúlt hetekben, hónapokban, ezt tükrözik az elfogadott határozatok. Közülük néhány nagyon alapos, jó dokumentum, lényeges gondokat sorjáz, csakhogy sem az oktatási, sem a családpolitikai kérdések nem orvosolhatóak a szövetség szintjén. Több mint négy éve életbe lépett az új oktatási törvény, és annak korrekcióját, alkalmazását nem sikerült kormányon sem elérni, nem valósult meg a román nyelv alternatív oktatása, reménytelen helyzetbe került a marosvásárhelyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés, a fejkvótarendszer tele visszásságokkal – hogy csak néhányat említsünk a szövetség által is számba vett hiányokból. Azóta többnyire kormányon volt az RMDSZ, a hibák kitűntek, ám nem tudtak változtatni. Hogyan teszik meg másfél év alatt (maguk szabta határidő) ellenzékből? Remek javaslatokat tartalmaz családpolitikai programjuk, ám ezek mindenike kormányzati hatáskör. Átvihetőek, megértethetőek a barikád túlsó oldaláról?
És volt szó, igaz, kevesebb, a kisebbségi jogok kiterjesztéséről, a különböző autonómiaformák megvalósításáról, az ezeket szavatoló törvények elfogadásáig szükséges lépésekről, a párhuzamos építkezésről, intézményrendszer kialakításáról. Miért nem eddig? Hisz az utóbbiakat el lehetett volna kezdeni parlamenti, kormányzati engedély nélkül is.
Egy lekésett vonat után szalad az RMDSZ, próbál felkapaszkodni az utolsó vagonra. Ha eléri, s maradni is akar, jó lesz komolyan vennie most felvázolt hangzatos ígéreteit, hanem örökre lemarad, s ennek nemcsak ő, de elsősorban a magyar közösség láthatja kárát.