Egy tisztújító kongresszus csúcspontja az elnök megválasztása. Ez péntek este úgy zajlott le, hogy behoztak három szavazófülkét a színpadra, majd Molnár Zsolt megbízott névsorolvasó gépfegyversorozat ritmusában olvasta a küldöttek nevét. Esély se volt – igaz, az elsőként szavazó tisztségviselők sem jártak elöl jó példával –, hogy mindenki bemenjen a fülkébe legalább két másodpercre, amíg összehajtogatja szavazólapját, és ezzel titkosítja szavazatát.
Gondolom, hogy az a néhány tíz küldött, aki bement a fülkébe, rögtön gyanússá vált, és félő, hogy fegyelmi elé fog nézni.
Az újratervezés másik jelentős megnyilvánulása a hozzászólás-cédulák elosztásának módja volt. Minden küldöttnek 15 másodperchez van joga, és mióta világ a világ, az erre feljogosító cetlit a kajajeggyel együtt minden küldött megkapja a többi dokumentummal. Az átszervezés jegyében, premierként, a megyei/területi elnökök osztották az alanyi jogon járó 15 másodperceket. Aki kért, az persze kapott cetlit, de a többség lemondott még arról a rongyos 15 másodpercről is. Sajnos, nem alakult ki vitának, vélemények ütköztetésének még a nyoma sem a kongresszuson.
Emlékszem egy szintén Kolozsváron megtartott kongresszusra, ahol reggel háromkor is zajlott a vita, a szavazás. Nem kívánok visszahozni elmúlt időket, de messze nem tartom normálisnak, hogy programmódosításnál, dokumentumok elfogadásánál ne nyissanak teret legalább egy általános vitára. Bő 700 küldött eljött tornászni Kolozsvárra: Ki van mellette? (jobb kéz fel), Ki van ellene? (jobb kéz leereszkedik), Ki tartózkodik? (jobb kéz pihenő pozícióban marad). Szerintem elgondolkodtató, hogy 2013-ban Csíkszeredában, bár egy tornaterem/sportcsarnok volt a színhelye a kongresszusnak, őszinte, kulturált vitának/együttgondolkodásnak voltunk részesei. Most egy kultúrházban, úgy érzem, hogy inkább tornásztunk.
Eckstein-Kovács Péter (Forrás: Facebook)
