Johannis köszöntője azért is kilóg a sorból, mert a minden oldalról elhangzott méltatások tengerében nagyon finoman tálalt intést is tartalmaz. Az elnök arra is felhívja az RMDSZ és más pártok figyelmét, hogy a politikai osztály megújulása akkor lehetséges, ha feddhetetlen, nem korrupt és nem korrumpálható személyeket helyeznek tisztségbe, illetve jelölnek a jövőben esedékes választásokon – bár ki nem mondta, de ezzel utalt az RMDSZ-t is érintő korrupciós botrányokra.
Számunkra azonban a leglényegesebb mondatok azok, amelyekben az államfő gyakorlatilag beismeri: a nemzeti kisebbségek számos célkitűzése megoldatlan még Romániában. Maga mondja ki: szükség van a törvénybe foglalt jogok gyakorlati érvényesítésére, illetve a nemzeti identitás megőrzéséhez szükséges garanciák javítására. A tervezett közigazgatási átszervezésre utalva párbeszédet szorgalmaz a román pártokkal, és elismeri: a folyamatnak nem csupán adminisztratív, gazdasági-társadalmi következményei vannak, hanem kulturális és identitáshoz kötött vetületei is.
Mindez annak tükrében számít fordulatnak, hogy a kisebbségben élő nemzeti közösségek kapcsán Johannis eddigelé csak azt a jól ismert frázist ismételgette, mely szerint Romániában példaértékűen megoldották ezt a kérdést, nem is olyan régen pedig Berlinben még azt bizonygatta az újságíróknak: Romániában nincs is magyarkérdés. Johannis üzenete azonban nemcsak azért fontos, mert azt jelzi, talán változhat személyes viszonyulása az erdélyi magyar közösség követeléseihez, hanem azért is, mert ez idáig a román állam egyik magas rangú képviselője sem merészelt ellentmondani annak a kőbe vésett, a nemzetközi fórumokon erőteljes lobbival és minden lehetséges diplomáciai eszközzel védelmezett hivatalos álláspontnak, mely szerint Bukarest a nemzeti kisebbségek minden jogát biztosítja.
A lépésről lépésre történő építkezést szorgalmazó államfő tehát ezúttal megtette az első lépést. Örülnünk egyelőre mégis túl korai volna: a beismerést tetteknek is követniük kell.