A Bodza-vidék helynevei magyarok és magyar eredetűek. Ezeket a helybeli románság fonetikusan Ãrja és ejti. Bizonyosság, hogy az egész vidék három gazdag magyar család, a bodolai Béldiek, a hidvégi Nemesek és a zágoni Mikesek tulajdonát képezte. Ezek olcsó munkaerÅ‘ként a mai Buzău megyével szomszédos területekrÅ‘l telepÃtettek ide erdÅ‘t megmunkáló, állatokat legeltetÅ‘-vigyázó családokat a XVIII. század elejétÅ‘l. Nem véletlen tehát, hogy a Bodza-vidék román népviselete hangsúlyosan a Buzău megyei Nehoiu környékének viseletéhez hasonlÃt.
MielÅ‘tt azonban szomszédunkhoz, NeÂhoiuba látogatnánk, át kell haladnunk az egykori magyar–román országhatáron, amely majdnem ott húzódott, ahol Kovászna és Buzău megye jelenlegi határa. Bodzakraszna után, a Karaszna-patak beömlésétÅ‘l keletre veszi kezdetét a Bodza festÅ‘i szurdokvölgye, a Bodzakrasznai-szoros. Itt 1896-ban nyitották meg a műutat az akkori román határig. A tervek készÃtÅ‘je és a kivitelezÅ‘ is lécfalvi Gyárfás GyÅ‘zÅ‘, a Háromszék vármegye törvényhatóságát képviselÅ‘ királyi fÅ‘mérnök. Itt, az egykori országhatáron, az út bal oldalán, a Bölényes-hegy oldalában emelkedett a Szent László köve sziklaformáció, amelyet emléktáblával jelöltek meg annak idején. Mondanunk sem kell, hogy az emléktáblát eltüntette a nemzeti türelmetlenség, a szikla egy részét pedig késÅ‘bb, a műút szélesÃtése alkalmával lerobbantották. A Szent László köve alatt az útépÃtés elÅ‘tt, 1887-ben találták meg a bodzakrasznai aranykincset, amely IV. századi pecsétekkel ellátott aranyÂrudakat tartalmazott.
A megyehatár után kibontakozik a Bodza zuhatagokkal tele, gyönyörű völgye, fölötte pedig feltűnnek a Szilon-havas eget verő sziklacsúcsai. A Bodza vize hamarosan a hatalmas völgyzáró gát mögötti mesterséges torlasztóba torkollik, amely lényegesen emeli a völgyszakasz látványossági-idegenforgalmi értékét.
Siriu-fürdÅ‘ és az utána következÅ‘ kisebb települések már Nehoiu város részei. A fürdÅ‘helyen kénes-sós, nátrium-bikarbonátos, lúgos kémhatású gyógyvizek törnek a felszÃnre, amelyeket mind ivó-, mind fürdÅ‘kúrára ajánlanak. Nehoiu szomszéd városunk jelenleg tÃzezer lakosú, fafeldolgozó iparáról ismert település, amely kilenc kisebb helység összevonása révén lett város 1968-ban. Érdekes, dÃszÃtett régi parasztházai közé az újabb korok szocreál tömbházai ékelÅ‘dnek, a völgy két oldalát borÃtó erdÅ‘s-legelÅ‘s területei pedig tele a tehetÅ‘sebbek hétvégi házaival. Egyik településrésze NehiaÅŸu, itt van a megyeközpontból, Buzău városból kiinduló, rendes nyomtávú szárnyvasút végállomása. A város környékérÅ‘l jelzett turistautakon lehet eljutni a Podu Calului és a háromszéki tájakról is jól látható Penteleu-hegységbe, a Nagy-Bászka mentén KommanÂdóra, a Kis-Bászka mentén pedig a Górhavas és a Lakóca vidékére.
Ez alkalommal kissé távolabb Nehoiutól, a Buzău-vidék két látványos helyére kalauzoljuk az olvasót: a ColÅ£i-völgybe és településre, ahol a környék óharmadkori rétegeibÅ‘l bányássza a vidék parasztsága jelenleg is a borostyánkövet. A geológiai korokban elpusztult fenyÅ‘félék gyantájából kialakult féldrágaköveket s az abból készült ékszereket, valamint a bányászat történetét a helybeli borostyánkÅ‘-múzeumban lehet megcsodálni, ahol az ékszerekbÅ‘l vásárolni is lehet. A másik természeti ritkasága Nehoiu tágabb környékének a Pîclele Mari és Mic vidékén látható, örökműködÅ‘ sárvulkánok. A hegyképzÅ‘ erÅ‘k által megviselt litoszféra mélyébÅ‘l ásványos vizek törnek a felszÃn felé, amelyek finom homokot és metángázt hoznak magukkal. Ha a kitörések közelébe szikra vagy égÅ‘ láng kerül, hangos pukkanással meggyúlnak. Kora tavasszal a sárvulkánok által kialakÃtott finomhomok-kúpokon tilos a gyaloglás, Ãgy mi is csak távolabbról mutatÂhatjuk be.
EmlÃtésre méltó az is: bárhol, ahol elmondtuk, hogy a szomszédos Kovászna megye lakói vagyunk, szeretettel és elÅ‘zékenységgel fogadott a helyi lakosság.
